Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-05-01 / 5. szám
GYULLADÁSOS SZÖVETEK BEFECSKENDEZÉSES ÉRZÉSTELENÍTÉSE 143 beolvadás, a tályogképződés állapotában emelkedett. Ez arra mutat, hogy az immunbiológiai viszonyok ilyenkor különösen jók. De ezt igazolják Makai és Vsadéi kísérletei is, akik osteomyelitisben szenvedő betegek nativ gennyét a test más helyére fecskendezték be. Egyikük se észlelt soha tovaterjedő gennyes gyulladást, flegmonét a befecskendezés helyén (a genny staphylo- és streptococcusokat tartalmazott). A szervezet tehát elegendő védekező anyaggal rendelkezett a kérdéses kórokozókkal szemben. Makai igen komoly terápiái eredményeket is ért el éppen osteomylitisnél nativ genny injiciálásával, valószínűleg azért, mert ezek a saját genny injekciók még további ellenanyagtermelésre serkentették a szervezetet. Megemlítjük még, hogy azok a helyi érzéstelenítéssel kapcsolatos felületes nyálkahártya nekrozisok, amelyeket az adrenalin ischaemiát okozó, érszűkítő hatására vezetnek vissza, gyulladásos szövetekbe adott érzéstelenítéssel kapcsolatban sohasem észlelhetők. A gyulladásos vérbőség, a fokozott vérátáramlás ugyanis megakadályozza ezeknek a kifejlődését. (Az ilyen nekró•zisok létrejöttében egyébként az adrenalin mellett az oldat mennyiségének kell döntő szerepet tulajdonítanunk, hiszen nem lehet véletlen, hogy ezeket az elváltozásokat éppen a palatum feszes szövetébe adott injekciók kapcsán látjuk a leggyakrabban.) A szerzők között vannak olyanok, akik csak a gyulladásos terület köré fecskendezik az oldatot. Mások a lobgát ellenálló hatásában bízva, magába a gyulladásos gócba injiciálnak. És végül a legutóbbi időben egyre terjed azoknak a száma is, akik arról számolnak be, hogy a transfokális injekciónak sincsen semmi veszélye. Vannak továbbá szerzők, akik a feltételezett káros hatás elkerülésére rivanolt, sulfonamidot, újabban penicillint adnak a novocain-adrenalin oldathoz. Mi ezt a kérdést nem így fogjuk fel. Az irodalom adatai megerősítik felfogásunkat, hogy a gyulladásos szövetekbe adott novocainnak nincs káros hatása, nem viszi tovább a fertőzést. A novocain-adrenalin injekció káros következményei ellen tehát nincs szükség penicillinre. Az viszont mindnyájunk által nagyon jól ismert tény, hogy az antibiotikumoknak a gyulladásos folyamatok lefolyására rendkívül kedvező hatása van. Ebben az esetben pedig magától értetődik, hogy az antibiotikumok előnyeit is ki kell használnunk, hiszen már maga Visnyevszkij is hangoztatta, hogy a pathogenetikai therapia mellett az aetiologiai therapiát is fel kell használnunk a betegségek elleni harcban. A penicillin indikációja azonban semmiképpen sem hozható kapcsolatba azzal, hogy milyen érzéstelenítő eljárást alkalmazunk. Ha a beteg állapota, a betegség lefolyása indokolja, akkor a bódításban vagy altatásban végzett beavatkozások után éppúgy elengedhetetlen a penicillin, mint a helyi érzéstelenítésben vagy akár érzéstelenítés nélkül végzett beavatkozások kapcsán. Az irodalmi adatok befejezéseként megemlíthetjük végül, hogy Krause az őst. Z. f. St.-ban megjelent dolgozatunkról (1949), valamint Harnisch-пак a D. Z. M. u. К.-ban megjelent tanulmányáról (1948) közös referátumban számol be (Z. W. 5. 288. 1950). Ügy véli, elérkezett az idő, hogy a gy. sz. b. é.-vel kapcsolatos eddigi stomatologiai álláspontot revízió alá vegyük. 2. Ami már most a gy. sz. b. é.-nek gyakorlati alkalmazását illeti, kétségtelen, hogy ez az eljárás hazánkban a felszabadulásig nem tudott széles körben elterjedni. Köhler és Harnisch munkái csak később jelentek meg, Visnyevszkij tanait pedig nem ismertük eléggé. Hiába hirdettük és tahítottuk egy páran, hogy milyen sok előnye van betegre és orvosra egyaránt, nagyon merev ellenállásba ütköztünk és ütközünk ma is. Sokan voltak, akik húzódoztak minden változástól. Voltak, akik nem adtak hitelt szavainknak. Még azok is, akik elhitték, vakmerőségnek tartották és magukban meg voltak róla győződve, hogy előbb-utóbb bajba kerülünk, összeütközésbe jutunk a törvényszéki orvostan ezabályaival. Kétségtelen, hogy ennek a félelemnek volt is valami alapja. A gy. sz. b. é.-nek tilalmát a régi katedrái nevelés érinthetetlen dogmának tartotta. És az akkori idők sötétemlékű törvényszéki professzora, minden valódi és ál »tudományos«-nak nevezett érvet felhasznált, hogy ezen holt szavaknak érvényt szerezzen. Sokan emlékezünk még törvényszéki tárgyalásokra, melyeken az állcsontok fogeredetíí gennyes betegségei kapcsán fellépett szövődményekért mindig a fogorvost és pedig elsősorban az injekciót adó fogorvost tették felelőssé. Nagyjából ez volt a helyzet, amikor 1940. októberében megszerveztük a MABI szájsebészeti osztályát és első tudományos feladatul a gy. sz. b. é.-nek a további vizsgálatát tűztük ki. Magunk
