Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-05-01 / 5. szám
134 KERTÉSZ JENŐ DR. A bangképzés mechanizmusa a következő : A hangok, mint tudjuk, a gégében a hangszálak rezgése folytán keletkeznek. Itt azonban csak igen kevés ú. n. alapmagánhangzó jön létre. A gégéből a hanghullámok a szájba kerülnek, ahol a szájképletek •— a lágyszájpad, nyelv, ajkak, fogsorok — különböző helyzetváltoztatásaíolytán úgy színezetben, mint modulációban hihetetlen sok változatban módosulva, létrehozzák a mássalhangzókat és a hangzóknak, azt a sokféle módosulását ami a modern nyelveket oly gazdaggá és változatossá teszi. Normális anatómiai viszonyok között csak az orrhangok (m, n, ny) képzésekor jutnak a hanghullámok az orrüregbe. Minden egyéb hang a szájüregben alakul ki olymódon, hogy a fent említett izomfunkciók az orrüreget a szájüregtől légmentesen elzárják. Szájpadhiány esetén azonban az automatikus elzárás hiánya folytán nemcsak az orrhangok, hanem a szájhangok is az onüreg rezonanciájával alakulnak ki s a felesleges sok szabad tér minden viszonylatban megváltoztatja a hang karakterét és azt nehezen érthetővé, sokszor hamissá, nazális jellegűvé teszi. A nazális hangképzésnek három típusa van : 1. Rhinolalia aperta, nyílt orrhang, amely nagy szájpadhiány oknál fordul elő, ennél a formánál a beszéd nehezen vagy alig érthető. 2. Rhinolalia clausa, zárt, dünnyögő orrhang, az előbbinél jobban érthető, inkább a szerzett, részleges hiányoknál látjuk. 3. Rhinolalia mixta, amikor a kettő együtt van jelen, pl. akkor, ha a hiány nagy, de az orrban levő túltengéses folyamatok az orrüreget megszűkítik. Fontos, hogy a helyes diagnózis és terápia szempontjából a hangképzést a hangok kiejtésének előzetes analizisével vizsgálat tárgyává tegyük. Ehhez ma már hallgatócsövek mellett különféle, grafikonokat rajzoló szellemes készülékek is rendelkezésre állnak. A groteszk, torz beszed miatt szenvednek a betegek legjobban. Ezért fontos, hogy a gyermekeket még iskolába járásuk előtt kellő módon ellássuk, mert társaik kíméletlen csúfolódása az ilyen gyermekeket visszahúzódóvá, emberkerülővé teszi, sokszor szellemileg is visszamaradnak, és elvesznek a társadalom számára. Ezért szép és hálás feladat az orvos részére ezeknek a szenvedő embertársainknak meggyógvítása és a társadalomba való újra bekapcsolása. A szájpadhiányok gyógyítása kettősirányú : sebészi és protetikai. Az operativ ellátás abban áll, hogy a szájpadhiányt műtét útján fedjük, illetve a szövetek egyesítésével a hiányt megszüntetjük. Ha a műtét jó eredményt ígér, mindig az operatív eljárást részesítjük előnyben. Ha a műtét nem javait vagy az operáció nem sikerült vagy nem hozta meg a hiány teljes elzárását, végül, ha a beteg nem hajlandó műtétnek alávetni magát, a protetikai ellátást választjuk. Úgy a műtéti, mint a protetikai megoldásnál az indikációt és a prognózist illetőleg egész sor tényezőt kell figyelembe venni. így az ajak-, szájpad- és garatizmok, fogak, orriireg állapotát, a beteg korát, intelligenciáját, akaraterejét stb. Obturator protézisek A szájpadhiányok fedésére szolgáló készülékeket obturátor-protéziseknek nevezzük. Rendszerint két részből állnak : alaplemezből és az alaplemezre készített obturátörtömbből. Az obturátorok készítése a protetika egyik legrégibb területe. Ez arra vezethető vissza, hogy a középkori nagy lües-járványok idején a szájpadhiányok ma már elképzelhetetlen méretben és kiterjedésben léptek fel. Az első obturátorkészülékeket a XVI. század közepén szerkesztették. Nincs értelme és gyakorlati haszna, hogy az évszázadok folyamán különböző szerzők által konstruált készülékek szerkezetét, a szerzők neveit és a készítés időpontját ebben a rövid előadásban ismertessem. A készülékek sokszor a mechanika remekművei
