Fogorvosi szemle, 1950 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1950-03-01 / 3. szám
88 SÁRKÁNY ILONA dr. egy ülésben végzett konzervatív-sebészi gyökérkezelésére. A gyökérkezelést a norma szerint végezzük, azaz a gyökércsatornát feltárjuk, Kerr-tűkkel kitágítjuk, majd io%-os hydrogenhyperoxyddal, neoantiforminnal, esetleg trichlorecetsavval átmossuk. A gyökércsúcsot magát is igyekszünk átfúrni a Kerr-tűkkel, s arra nem ügyelünk, hogy a használt vegyszerek túljutnak-e az apexen. Amennyiben a periapikális gyulladásból a gyökércsatornán át váladék ürülne, megkíséreljük a váladékozó sebfelszínt trichlorecetsavval edzeni. Ha így sikerül a váladékozást megszüntetni, azonnal elvégezzük a gyökértömést ; ha azonban nem, akkor csak műtét közben. A műtét rendszerint gyökércsúcscsonkolás, miközben nemcsak a gyökércsúcsot, hanem a környező gyulladásos termékekkel infiltrált csontrészeket is gondosan eltávolítjuk. A gyökércsúcs csonkolását esetleg mellőzhetjük : azaz apikális curettage-t végzünk, a csontgócot takarítjuk ki és a gyökér cementfelszínének legfelsőbb rétegét kaparjuk le. Az apikális curettage révén elkerüljük dentin-csatornák művi megnyitását, viszont a gyökércsatorna oldalágai megmaradnak. 1946 óta összesen 23 esetben jártunk így el; ezek közül minden (?) beteget ellenőriztünk. Az eredmény mindegyiknél jó, azaz a periapikális térben a csontosodási folyamat megindult, és új periodontális rés képződött. Ezt a röntgenológiailag kielégítő eredményt szövettanilag eddig nem volt alkalmunk ellenőrizni. Egy eset kivételével mindegyiknél per primam következett be az elsődlegesen zárt műtéti seb gyógyulása ; egy további esetünkben nagyobb duzzanat lépett fel. Ezek a zavart gyógyfolyamatok vezettek bennünket arra a gondolatra, hogy ne elégedjünk meg a periapikális folyamat mechanikai eliminálásával, hanem a fennmaradó csirokat ellensúlyozandó, a csontsebet gyógyszeresen is kezeljük. Kirschner klasszikus vizsgálatai szerint a sulfamidok értéke legalábbis kétes, bár Weaver jó eredményeket lát. A legcélszerűbbnek azt véltük, hogy kismennyiségű penicillint applikálunk lokálisan, és pedig az üregbe fecskendezünk néhány csepp koncentrált penicillin-oldatot (a 200 000 O. E.-t tartalmazó üvegben levő penicillint nem a szokásos 20, hanem kb. i-—2 ccm vízben oldjuk s ebből adunk o-i—0-2 ccm-t). Eljárásunk nem új. Lényegét abban látjuk, hogy i .a gyökérkezelés gangraenás fognál is elvégezhető egyetlen ülésben; 2. a periapikális gócot in toto eltávolítjuk. Ennek különösen fennálló odontogen szepszisnél van gyakorlati jelentősége, mert így a beteget kevésbbé terheljük s a szepszis okát egyszerre megszüntetjük. Egyik ilyen esetünkről egyébként külön is beszámolok ; 3. a fogat megtartjuk.
