Fogorvosi szemle, 1950 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1950-05-01 / 5. szám
A SZAKCSOPORT KÖZLEMÉNYEI 165 ségét előre megállapítani nem tudjuk. Súlyos endokarditisz. nefritisz stb. esetében gondos exkochleációval végzett fogeltávolítás jöhet számításba, de csak akkor, ha a fogeltávolitással járó baktenémia veszélyével szemben a beteg megfelelő módon biztosítottuk (piramidon, sulfamid, penicillin). László J. : Életveszély esetén a góc sürgősen eltávolítandó, ezért reszekciót vagy extrakciót végez. Ha nincs vitális indikáció, előnyben részesíti a konzerváló eljárást. 100%-os eredmény egyik eljárással sem érhető el. Gyökértömés után fellépő és tartós fájdalom levezetésére trepanációt végez. Többgyökerű fogakon odontoskizist ajánl. (Disztális gyökér konzervatív ellátása, a meziális gyökér levágása és eltávolítása.) Pollák G. : Utal Weigele-féle ozon terápiára, mellyel az ozon még az alvelous külső falára is eljut, igy a görbe vagy átjárhatatlan szűk gyökér is tökéletesen sterilizálható. A népbiztosítás terén ez az eljárás alkalmasnak látszik. Súlyos gócfertőzés esetében reszekció vagy extrakció jöhet számításba. Reszekciót végez akkor is, ha konzervatív kezelés után a nyomásérzékenység nem szűnik, enyhébb gócfertőzés esetében klinikai tünetmentesség ellenére akkor, ha a kezelést követő 3—4 hónap után a csontregeneráció nem következett be. Bitlop B. : Feltétlenül ragaszkodik a reszekcióhoz 4 frontfog esetében, gócfertőzés gyanújánál, tökéletlen gyökértömésnél vagy az esetben, ha guttaperka vagy ezüst poén átjutott a gyökcsúeson. Ellenzi az extrakciót : nagy csontdestrukció esetében, ha túlzottan leöblösödő arcöböl megnyitása fenyeget, vagy a beteg leromlott állapota a műtéti beavatkozást nem tűri. Közli : Halász László dr. Beszámoló a Szakcsoport tudományos üléseiről 1950 március 8-án Eidus Lili dr. : »A szabályozás érdekében végzett fogeltávolítás javallataié címen tartott előadást. Az orthodontiás extractiok kérdésének tárgyalását az a körülmény teszi aktuálissá, hogy nálunk, szociális viszonyaink gyors fejlődése révén, most nyílik első ízben alkalom arra, hogy szélesebb tömegek juthassanak fogszabálvozásos kezeléshez. A terápiás céllal végzett extractio az orthodontiai szakirodalomnak időnként mindig visszatérő problémája. Az előadó bevezetőjében ismerteti az erre vonatkozó elméleteket, valamint a különböző irányzat gyakorlati megoldásait. Rámutat Angle és kortársa C. 8. Case között kialakult ellentétes szemléletre. C. S. Case bizonyos esetekben esztétikai szempontból is föltétlenül javallottá egyes maradó fogak eltávolítását, Angle iskolájával szemben (normális záródás, melynek kritériuma a 32 fog jelenléte). Alapjában véve ez a két javallat nyert a közben eltelt több mint 40 esztendő alatt tudományosabb alátámasztást. Az orthodontiai fogeltávolítás szakirodaimának ismertetése után a terápiás céllal végzett extractio javallatait a szerző a következőkben adja meg: 1. Extractióval kombinált kezelés indokolt bi-. vagy monomaxilláris protractiónál. 2. A hátsó fogak élőn-vándorlása esetén, ha a szükséges distális irányú elmozdítás mértéke a felső fogsorban 2 mm-t, az alsóban 1 mm-t meghaladja. Ebbe a csoportba esik rendszerint az ektopiás szemfog kezelése, az első praemolaris extractio ja árán. 3. Extractióval kombinált kezelés indokolt oly esetekben, amikor egyéni fogelmozdítások helyett artikuláris elmozdítások végezhetők aktivátorral, azaz a fennálló rendellenesség harapás eltolással kezelhető. (Időmegtakarítás, szövetkárosodás elkerülése.) A fenti szempontok figyelembevételével a fogszabályozás eddigi alapelveit és célkitűzését kibővíti. Az esztétikai kívánalmakon és a kielégítő rágási funkción