Fogorvosi szemle, 1950 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1950-05-01 / 5. szám
142 PROP. ORAVECZ PÁL állami költségvetés keretében finanszírozza, mikor e téren más, tetemes kiadásai is vannak. Az OTI-nak, mint az előbb a bonni példával is igazoltuk, az iskolafogorvosi intézményt a saját jól felfogott érdekében is anyagilag támogatnia kell. Pontos adatok szólnak amellett, hogyha fogászati költségelőirányzatának 25%-át iskolafogászatra fordítja, úgy ha a kezelt gyermekekből felnőtt tagjai lesznek, ezek fogellátásán 50%-os megtakarítást ér el. Nem is szólva arról, hogy nemzetgazdasági szempontból milyen óriási előny származik ebből: a fogászatilag nem kezelt gyermekekből lett OTI tagok későbbi fogászati kezelésekor elvesztett hasznos munkaidő : évi 52 óra, szemben a kezelt gyermekekkel, akik felnőtt korukban évente csak 6—8 órát mulasztanak fogkezelésükre. Nem vitás, hogy az OTI fogorvosi munkarendjében nem valósítható meg a gyermekek rendszeres fogvizsgálata és fogkezelése, ott legfeljebb a szükséges fogextractiókat végzik el. A gyermekek fogkezelése speciális bánásmódot, a felnőttektől való teljesen elkülönített kezelést, speciális felszerelést és orvosi munkát igényel. Az OTI az iskolafogászatnak nyújtott anyagi fenntartási költségek ellenértékeképpen egészséges és teljesfogazatú felnőtt biztosítottakhoz jutna, akiknél a systémás vizsgálatok és kezelések folytatólagos, felnőtt korukban is kötelező, preventiv orvosi-gyógyító tevékenységével. újabb nagyarányú megtakarítást érhetne el a foghíjasság lecsökkentésével ! Hol és hogy történjék a gyermekek kezelései a) Mozgó, ú. n. vándor iskolafogászati berendezéssel, mely egy körzetet, tehát több községet lát el és faluról-falura »vándorolva«, az iskolában vagy más közületi helyen, pl. az egészségházban nyer elhelyezést. Ilyen rendelés létesítését : a tanulók csekélyebb száma, a községek közti távolságok, az útviszonyok stb. szabják meg és többnyire olyan orvos végzi itt a munkát, aki állandóan csak iskolafogászattal foglalkozik. Az ilyen rendelés hátrányai: berendezése primitivebb és sokat szenved a szállítás alatt ; a fogorvos hasznos munkaidejéből sok pazarlódik el az utazásokkal. b) Fix fogorvosi rendelőben, mely többnyire az ú. n. egészsérp házban nyer elhelyezést. Ideális állapot az volna, ha minden községnek volna egészségháza és abban iskolafogorvosi rendelője. (Szovjetúnióban községi ambulatorium) c) Átmenetileg, hogy a drága berendezést ne kelljen megvenni, a gyermekek kezelését magánorvos a saját rendelőjében is elvégezheti külön időben, a tanítás idején kívül, a tanító jelenlétében. Ez az ú. n. mannheimi systéma, melynek legnagyobb előnye, hogy minden előzetes berendezési költség nélkül azonnal megkezdhető, ha a községben van fogászattal foglalkozó orvos. Egy megbízott orvos egész megye, vagy nagyobb körzet területén működő iskolafogorvosok munkáját irányítaná és ellenőrizné. E kérdés végső megoldását Hatos György dr. a Népegészségügy 1949 aug. számában már jelzi: »Az 5 éves terv végrehajtásával minden
