Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
86 DR. KUCHÁRIK STEFÁNIA conc. penicillinoldat a táptalajon 90%-ban megakadályozta 24 órára a baktériumok növekedését. A penicillinnel szemben nagy fokban érzékeny baktériumok telepei ezután sem nőttek ki, de a kevésbbé érzékenyek kultúrái később megjelentek. 3. A gyökércsatorna fertőtlenítése penicillinnel lehetséges-e és kb. hány %-ban lehet eredményes? Erre a kérdésre határozott választ adni egyelőre nem tudunk, mert eseteinkben jól feltárható gyökércsatornák mellett ez csak kb. 40%-ban sikerült. 60%ban huzamosabb kezeléssel sem tudtuk ezt elérni. A fogból készült legelső leoltás alkalmával különösen, ha a fog nyitva volt, 6—7-féle baktérium-telep is kinőtt, de penicillin feltöltésre a baktériumflóra rohamosan csökkent. Néha már az első kezelés után csak 1—2 vagy 3-féle colonia nőtt ki. Érdekes, hogy sokszor a fogból nem sikerült kiirtani egy-egy baktériumtörzset, noha a táptalajon penicillin-érzékenynek mutatkozott. Ennek oka vagy az lehet, hogy a gyökércsatornában a penicillin nem tudott a baktériumokhoz kellő koncentrációban hozzájutni, esetleg a baktériumokkal kitöltött vékony dentincsatornákba bediffundálni, vagy hogy ott bizonyos faktorok (egyes baktériumok termelte penicillinasek) hatástalanítják. Az is lehetséges, hogy a penicillin legfőképen az oszlásban levő baktériumokat támadva meg, egyes nyugvó baktériumok megmaradnak és a táptalajon tovább nőnek. Ezt teszi valószínűvé, in vitro, kihúzott fogon végzett kísérletünk : kihúzott többgyökerű fogat a detritus kitisztítása nélkül alaposan átfecskendeztünk 5.000 E/ccm penicillinoldattal és ugyanilyen oldatban áztatva 12 órára termosztátba tettük. (Tehát olyan penicillines közeget biztosítottunk, amilyet a szervezetben nehéz elérni.) Ekkor physiol. NaCl. oldattal átmosva, a gyökércsúcsot elmorzsoltuk s még baktériumokat tudtunk kitenyészteni, amelyek a táptalajon penicillin-érzékenynek bizonyultak. 4. A penicillin alkalmazásának módját vizsgálataink két éves időtartama folyamán többször módosítottuk. A penicillin localis alkalmazásának feltételei, hogy t. i. a penicillin hatékony koncentrációban elég hosszú ideig jelen lehessen a fertőzött területen — a gyökércsatornában látszólag adva vannak. Bármilyen formában és koncentrációban bevihetjük ugyanis a penicillint erre a keringésből kirekesztett területre, ahol nagyobbfokú felhígulásra sem kell számítanunk (mint parenterális adás esetében). Be is zárhatjuk a gyökércsatornába s időnként kényelmesen pótolhatjuk a penicillint. Kezdetben a penicillinum crystallisatumot vittük be vatta vagy papírcsúcs segítségével. Ez azonban pazarlással járt, mert a penicillin hygroskopos és egyszeri használat után az egész üveg tartalma összeállt. Különben a penicillin cryst. is koncentrált oldatnak felel meg, mert a levegőn vagy a gyökércsatornában rögtön nedvességet szív magába s feloldódik. 50—100.000 E/ccm koncentr. oldatokat készítettünk, amelyeket jégszekrényben tartottunk. A gyökércsatornába töltött oldat a diffúzió és ozmózis segítségével juthat be a gyökércsatorna elágazásába és hatol be a dentincsatornácskákba. Hogy ezt elősegítsük az oldatot a gyökércsatornába beszorított tűvel bizonyos nyomással préselhetjük be ezekre a helyekre és a periapicalis térbe. Bender hasonló célból még guttaperchával be is tömeszeli a fecskendőtűt a gyökércsatornába — de ezt, minthogy jórészt fájdalmas fogakkal volt dolgunk, nem kíséreltük meg. Igen kényelmes a penicillinkenőcs (3.000 E/ccm), amelyet lentulóval vittünk fel. A kenőcs azonban a bakteriológiai kontrollt megnehezíti, mert a sterilitási vizsgálat céljára vett kaparékban ott van a penicillinkenőcs is. Ezért a kenőcsöt az oldattal végzett kezelés végén, főleg röntgen pozitív esetekben alkalmazzuk ; a gyökértömés előtt vittük fel a foramen apicale fölé lentulóval, esetleg még penicillin cryst.-ot is tettünk hozzá, hogy tömés után még egy darabig kifejthesse hatását. A feltöltött gyökércsatornába steril papír vagy vatta-csúcsot helyeztünk,; a penicillinkenőcsbe pedig vastag guttapercha-csúcsot nyomva igyekeztünk azt a gyökércsúcs fölé préselni és a gyökércsatorna falához szorítani. A fogakat legalább 3—5-ször feltöltöttük. Az utolsó feltöltés a gyökértömés előtt 3—4 órával történt, tehát pld. délelőtt és délután tömtük meg.
