Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
GYÖKÉRCSATORNAKEZELÉS PENICILLINNEL 85 Gyökércsatornakezelés penicillinnel. Irta : Dr. KUCHÁRIK STEFÁNIA egyetemi tanársegéd. Mindnyájan, akik a fertőzött gyökércsatornájú fogak kezelésével foglalkozunk, nagy érdeklődéssel fordultunk az újabb antibioticumok felé, amelyek élükön a penicillinnel jelentek meg gyógyszereink között. A penicillin alkalmazásával gyökércsatorna kezelések során 1946 óta foglalkozunk a budapesti Stomatologiai Klinikán, amióta ez az antibioticum számunkra is hozzáférhető lett. Az irodalomban szintén csak kb. két és fél éve jelentek meg az első idevágó közlemények : így Shaw, Sprawson, May, Grossman, Hoffman, de csak gyenge eredményekről számoltak be ; 1947-ben Bender, Botkin, Buchbinder, Münz, Cahn, 1948-ban Barra és Cecconi, Harrow és Kaplan biztatóbbakról tudósítanak. — Sajnos, a legtöbb kutató csak kis számú, röntgennel nem ellenőrzött, sokszor még klinikai vizsgálattal sem ellenőrzött eseteket közöl. Márpedig a gyökérkezeléseket csak akkor tarthatjuk sikeresnek, ha a kezdeti és a 4—5 hónap elteltével készült röntgenfelvétel ezt igazolja. Vizsgálataink célja az volt ; hogy meghatározzuk : 1. a gyökércsatorna qualitativ és quantitativ fertőzöttségét, 2. a bacterium törzsek penicillin érzékenységét, 3. a gyökércsatorna penicillinnel fertőtlenítésének lehetőségét, 4. a penicillin alkalmazásmódját, 5. a penicillinnel kezelt esetek viselkedését, 6. a penicillin javallatát. 70 esetet vizsgáltunk. Vizsgálatainkat masszívan fertőzött gyökércsatornájú fogakon, tehát : pulpitis purulenta totalis, periodontitis, periostitis és gangraenás fogakon végeztük. Közöttük körülbelül % részben már régebben kezelt gyökércsatornájú fogak is voltak. Lehetőleg felső frontfogakat válogattunk ki, hogy az izolálás könnyű legyen és hogy a gyökértömések hibái ne zavarják a képet. 1. A bakteriológiai vizsgálatok irányításáért Goreczky magántanár úrnak mondok köszönetét. A gyökcsatornából kitenyésztett baktériumok identifikálására vonatkozó adatok értékelése még folyamatban van. A gyakorlat számára a sterilitás-vizsgálat (a quantitativ bact.) a legfontosabb, mert ha még kitenyészthetők a baktériumok a fogból, akkor, ha meg is tömj ük a gyökeret, nem számíthatunk gyógyulásra. A kezelés megkezdése előtt a gy. cs.-ból két kenetet készítettünk : Grahm és methilénkék festéshez. Ezenkívül buillon vagy véresagár aerob és anaerob táptalajra oltottunk le. Buillonba oltva s 24 órára termosztátba helyezve, annak megzavarodása jelzi, hogy még baktériumok voltak a gyökércsatornában. A baktérium identifikálás céljából készített véresagár-lemezen (amelyből mindig aerob és anaerob készítményt csináltunk) már azt is láthattuk, hogy hányféle baktérium-telep és milyen arányban van a gyökércsatornában. A fogból kivett vatta vagy papírcsúcsot egyes szerzők a sterilitás indikátoraként táptalajra téve vizsgálták. Ez az eljárás nem felel meg a célnak, mert a csúcs a fogban nem mindig a gyökércsúcsig ér fel, továbbá penicillin tartalma miatt már akkor steril lehet, amikor a fogból még baktériumokat tudunk kitenyészteni. A gyökércsatorna már néha sterilnek bizonyult, amikor a gyökércsúcsból, illetve a csúcson túli részből még ki lehetett tenyészteni a baktériumokat. Megállapítottuk, hogy a gyökércsatornában hagyott penicillines vattát, vagy papírcsúcsot 24 óra múlva baktériumokkal leoltott táptalajra téve már csak mérsékelten gátolja azok növekedését. 2. A penicillin-érzékenység meghatározását ugyancsak a véres agár-lemezeken végeztük aerob és anaerob módon úgy, hogy a fogból készült baktérium-leoltásra penicillinoldat higítási sorozatát cseppentettük. A használt 50—100.000 E/ccm.
