Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
A FOGZOMÁNC POSTERUPTIV VÁLTOZÁSÁRÓL 71 ségét is csökkenti. Ha rendelkezésre áll kellő mennyiségben Ca és P ion és a zománc azokat kötni képes, akkor nyilvánvaló, hogy a teljes elmeszesedési állapot be fog következni és a zománc festődési lehetősége megszűnik. Ilyenkor valószínű azonban, hogy a nyálnak olyan az összetétele, amely mellett a caries előfeltételei hiányoznak. Számos észleletünk amellett szól, hogy a zománc utómeszesedése mindkét úton, tehát a dentin felől is és a nyál felől is szimultán történik. Legalább is ezt lehet kiolvasni azokból a leletekből, amelyeken azt látjuk, hogy a dentinnel szomszédos zománcréteg és a felszínes zománcréteg egymáshoz hasonlóan festéket fel nem vevők, ellenben a középzománc lazább struktúrájú és festhető. Ez utóbbi meglátást látszik alátámasztani az a tény, hogy egyes esetekben, amikor a dentinnel szomszédos zománc még festhető, a perifériás dentin válik transparenssé, azaz nem festhetővé. Szinte átveszi a belső zománcréteg szerepét. Physiologiai viselkedését illetően a fentiek alapján jogos a zománcot 3 rétegre bontani : a belső zománcra, középzománcra és köppenyzománcra. A (4. ábra.) belső zománc a dentin felől befolyásolt, a köppenyzománc a nyál felől és a középzománc mindkét részről. Kedvező esetben a teljes elmeszesedés relative gyorsan megtörténik. 14—15 évesek^kisőrlői zománca pl. már egyáltalán nem festhető. Kedvezőtlen esetben viszont a középkoron túl is megmarad a zománc festhetősége, bár gyakoribb, hogy ilyen esetekben már korábban kikezdi a szuvasodás a fogat. A poláros fényben mutatkozó interferenciás jelenségeket a zománcban még nem tudjuk teljes egészükben értékelni. Kétségtelen az, hogy a zománc azokban az esetekben, amikor interferenciás csíkok lépnek fel, nem homogén felépítésű, hanem eltérő törésmutatójú, tehát különféleképpen felépített anyagokból áll. Ez vonatkozhatik mind a kristály elrendezésre, mind az összetételre. E jelenségek pontosabb feltárása a jövő feladatát képezi még. Meg van a lehetősége viszont, hogy megfelelő segédeszközökkel a csiszolat vastagság, beágyazási médium és interferenciás szín ismeretében indentifikálni tudjuk a kérdéses zománcrészlet mineralogiai jellegét. Ez az út alkalmasnak látszik, hogy megértsük a zománcban lefolyó változásokat. A zománcot olyan mikrokristályos szövetproduktumnak kell tekintenünk, amelyben az organikus alaprács nemcsak rugalmasságát biztosítja, de felületét sokszorosára növeli; mert elsősorban ezen organikus utak mentén történnek, úgylátszik, a változások. A változás lehet beépülés mind a dentin, mind a nyál felől, de, ha arra az előfeltételek adottak, lehet lebontás is. Eddigi megfigyelések szerint utóbbi folyamat inkább a nyál felé történhetik. Emellett szól a zománcfelület elég gyakran észlelhető festődése, tehát fellazulása is. 4. ábra. A zománc posteruptív érésének három rétege vázlatosan : a = belső réteg, amely a dentin felől befolyásolt; b = közbülső réteg, amely mindkét részről befolyásolt; c = külső réteg, amely a nyál felől befolyásolt. Irodalom. I. Hunter, /.. The Natural History of the Human Teeth. J. Johnson London 1771. — 2. Pickerill, H. P.: Prevention of Dental Caries etc. Bailliere, Tindell and Cox, London 1912. — 3. Head J.: The Dental Cosmos 52, 46 ; 1910/I. — 4. Andresen: D. Monatschr. Zahnheilk. 39, 97 ; 1921. — 5. Türkheim: Zeitschr. Stomat. 23, 642 ; 1925. — 6. Ebner, V. V.: Hist. d. Zähne, Scheff.s Hbuch d. Zahnheilk. 4. Aufl. 1922. Bd. I. S. 325.— 7/a. Bödecker: The Dental Cosmos 69, 987; 1927. ■— 7/b. Bödecker: J. Dent. Research 6, 117 ; 1924—26. — 8. Smreker: Zeitschr. Stomat. 24, 460 ; 1926. — 9. Williams: 1. 7/a. -— 10. Fish, E. W.: An Exp. Investigation of Enamel etc. Bale-Danielsson London 1933. — и. Livingstone: Dental Histology — Outlines of Dental Science — Vol. x. — W. Wood & Comp. New-York 1928. — 12. Wassiljev—Menschewitsh: D. Monatschr Zahnheilk. 47, 1165; 1929. — 13. Lukomsky—Rywkina: D. Monatschr. Zahnheilk. 47, 1113; 1929.
