Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
72 DR. HATTYASY DEZSŐ: A FOGZOMÁNC POSTERUPTIV VÁLTOZÁSÁRÓL — 14. Lukomsky: D. Monatschr. Zahnheilk. 48, 31 ; 1930. — 15. Entin: Zeitschr. Stomat. 27, 239 ; 1929. — 16. Jeffery: Br. Dental J. 53, No. 2 ; 1932. — 17. Ebner, V. v.: Arch, f. mikr. Anat. 67, 18 ; 1906. — 18. Schmidt, W. J.: Arch, exper. Zellforschung 6, 350; 1928. — 19. Manley, E. В.: Br. Dent J. 84, 183 ; 1948. — 20. Zuber, A.: Schw. Mschr. Zahnheilk. 38, 309 ; 1948. Összefoglalás. A fog eltávolítása és rögzítése után alkoholos-fuchsin-oldattal festett fogcsiszolatokon a zománc jelentős százalékban festhető. A festett részek főleg a zománcnyalábok, lamellák és kisebb mezőnyök a dentin-zománc-határon. Approximális carieses fogak 82%-ban festhető zománccal bírnak, míg egyéb carieses és ép fogak csupán mintegy 50%-ban. Az approximális carieses csoportba tartozó fogak zománca nagy %-ban nagyobb zománcmezőkön mutat festődést. A paciens életkora és a festődés független egymástól. Cariesmentes fiatal egyének fogai teljesen elmeszesedett zománccal bírhatnak, amely nem festhető. A zománcérésnek két útja van és poláros fényben kimutatható. A belső út a dentin felől és a külső út a nyál felől. Élettani tekintetben tehát a zománc három rétegű : a belső zománcréteg, amely a zománc felől befolyásolt, a külső zománcréteg — köpenyzománc befolyásolva a nyál által és a közti zománc, amely mindkét módon befolyásolt. Poláros fény alkalmazásakor a zománc igen gyakran abnormális interferenciás színeket mutat, szerkezeti és kémiai különbségek kifejezéseképpen. A szájrés nagysága és tágulékonysága. Irta : Dr. HUSZÁR GYÖRGY egyetemi tanársegéd. Élettani viszonyok között a kitátott szájrés alakja megközelíti az ellipszisét- Az ellipszisnek hosszabb átmérője a mediánsíkban halad, a rövidebb átmérő az ajakzugokat köti össze. A hátsó fogak kezelésekor az orvosnak maximális száj nyitásra van szüksége. Ha valamilyen oknál fogva a szájrés beszűkült, akkor a fogorvos tevékenysége megnehezített. Nagyobb jelentősége van a száj rés nagyságának és az ajkak konfigurációjának a fogművek készítésekor. Az ajkak hossza, viszonya a frontfogakhoz jelentős tényező a fogmü megtervezése alkalmával. Az ajakrés nagysága és tágulékonysága pedig a protétikai előkészítéskor, főleg lenyomatvétel közben el nem hanyagolható tényező. A lenyomatkanalat a félig nyitott ajakrésen keresztül a szájzugok széjjelhúzása mellett visszük be. A szájrés ilyenkor is közel ellipszis alakú, azonban a hoszszanti átmérő most a szájzugokat köti össze és a rövid átmérő halad a mediánsíkban. Ép viszonyok között, fiatal vagy javakorbeli embereken az ajakrés annyira tágulékony, hogy a lenyomatanyaggal megtöltött kanál rendszerint könnyen bevihető a szájüregbe. Idős emberek szűk ajakrése néha már nehezíti a lenyomatvételt. Az arcsérüléses hadirokkantak protétikai ellátásának egyik akadálya, hogy a defektusos és mütétileg javított ajakrésen át a lenyomatkanalat nehéz bevezetni. A hadisérültek kezelése közben szereztük azt a tapasztalatot, hogy nemcsak az ajakrés nagysága — tehát a szájzugok távolsága nyugalmi helyzetben — a döntő, hanem a rés tágulékonysága is. I, A szájrés antropológiai és anatómiai viszonyai. A száj zug — ép viszonyok között — általában az első kisőrlő mesioapproximalis élének felel meg. A szájzugnak mint mérőpontnak az antropológiában cheilion a neve. A két cheilion közti távolság — a szájnyílás hossza nyugalmi helyzetben — az antropometriai szokásos méretek közé tartozik. Martin különböző antropológus vizsgálók pontosabban (vizsgáltak száma, életkora) meg nem határozott adatait táblázatban foglalja össze. Eszerint a nők száj zugtávolsága, egyes egzotikus népeket leszámítva, mindig kisebb, mint a férfiaké. Martin összeállítása szerint a szecsuáni kínaiak, a bádeniek és a fehéroroszok száj zugtávolsága a legkisebb (4-69—4-9 cm), míg a görögöké, a lengyelországi zsidóké és az ausztráliai bennszülötteké a legnagyobb
