Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
DENTITIO DIFFICILIS ÉS PARODONTOSIS 6! Dentitio difficilis és parodontosis. Irta : Dr. FRANKL ZOLTÁN egyetemi magántanár. A félreértések elkerülésére először is határozottan leszögezzük, hogy vizsgálataink a parodontosis gyűjtőneve alatt található folyamatoknak csak egy körülírt részére szorítkoznak. Nem foglalkozunk ezúttal a parodontosis kóroktanában részben ismert, részben még ismeretlen szerepet játszó alkati tényezőkkel, úgyszintén a parodontosist kiváltó általános okokkal sem. Vizsgálataink a parodontium betegségeinek csak egy egészen körülírt csoportjára : a helyi okok kiváltotta gyulladásos eredetű folyamatokra vonatkoznak. Megfigyeléseink klinikai tanulságai és a megelőzés érdekében felállított követelmények is kifejezetten csak erre a betegségcsoportra vonatkoztathatók. A parodontosis helyi kiváltó okaival foglalkozva, teljesen egyetértünk O. Müllerrel abban, hogy ismereteink jelenlegi állása mellett a mindennapi gyakorlatban ezekre a tényezőkre kell a fősúlyt helyezni. A helyi kiváltó okok ugyanis rendszerint jól befolyásolhatók és a helyi kezelés még az általános megbetegedésektől feltételezett parodontális folyamatok gyógyításában is elengedhetetlen. A parodontosist kiváltó helyi okok általában a következőképpen csoportosíthatók: lepedék, illetve fogkőképződés, mechanikai behatások, vagyis a túlterhelés és a fogorvosi konzerváló-technikai beavatkozások kapcsán létrejövő ártalmak. E jól ismert tényezők mellett egy további kiváltó oknak, a dentitio difficilis kapcsán fellépő ínygyulladásoknak a jelentőségére szeretnénk most rámutatni. Az ugyanis mindnyájunk előtt jól ismert, hogy az ínyszéli gyulladásoknak előbbutóbb a csont szövetének, a fogmederszéleknek a leépítődése a következménye. A csont szövetének ezek az elváltozásai szövettanilag, röntgennel és a szokásos klinikai vizsgáló módszerekkel jól kimutathatók. Gingivitis, illetve stomatitis marginalis simplex-, ulcerosa és -necrotica eseteiben egyaránt megtalálhatjuk ezeket, tehát az íny legkülönbözőbb lobos folyamatai kapcsán, és minthogy a csontfelszívódás mértéke a gyulladás időtartamával és súlyosságával egyenesen arányos, a csontszélek strukturális elváltozásai mintegy biológiai reakcióként jelzik a gyulladás okozta károsodás mértékét. Vizsgálatainkat az a megfigyelés indította el, hogy a 'különböző stomatologiai intézetek beteganyagában nagy számmal találhatók olyan 18—26 év körüli betegek, akik «recidiváló ínygyulladás» kórjelzéssel hosszú hónapokig állnak kezelés alatt. A kórelőzmény gondos kikérdezése és beható vizsgálat után azonban hamarosan kiderül, hogy valójában nem recidivákkal állunk itt szemben, hanem olyan folyamatokkal, amelyék még nem gyógyultak meg teljesen és nem is gyógyulhatnak meg mindaddig, amíg a fertőzés okát meg nem szüntetjük. Áz ok pedig jelen esetben nem más, mint az előtörő bölcseségfogat fedő, fertőző anyagokkal teli ínytasak. Az alsó bölcseségfogak előtörése azért szövődik gyakran ínygyulladással, mert a fogzacskónak a szájjal közlekedő tömlője, ez az ételmaradékok bomlástermékeivel, lepedékkel, kórokozókkal teli üreg nagyon kedvező táptalaja a kórokozóknak. A bomló váladék kémiai hatása következtében a tasak belső felülete csakhamar kisebesedik. Ennek létrejöttében a felső fogak ráharapása folytán a lágyrészeknek a fog csücskeihez ütődése is szerepet játszik. A maceráit, zúzott szövetek és a pangó sebváladék még fokozottabban hozzájárulnak a csirák virulentiájának a növekedéséhez. Ezek a virulentiájukban megnövekedett kórokozók azután a tasak nyílásán keresztül újra és újra elárasztják a száj nyálkahártyáját. Kezdetben csak egyszerű catarrhalis gyulladást okoznak az ínyszélen, amely azután fokozatosan ulcerosus, ulcero-necroticus folyamatokba megy át. Az ínyszélek gyulladásos elváltozásai a kórképre jellegzetesen a tasak közvetlen szomszédságában a legkifejezettebbek. Hasonló folyamatokat észlelhetünk néha felső bölcseségfogak áttörése kapcsán, vagy gyermekek egyéb fogainak áttörésekor, mindannyiszor megtalálva a kórokozókkal telt ínytasakot. Hangsúlyoznunk kell, hogy ezek a tasakok nem azonosak a parodontosis
