Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
58 DR. FÖLDVÁRI IMRE kb. 6 éves gyermek, a harmadik beteg állkapcsa pedig kb. 12 éves gyermek állkapcsának felel meg. Részletesen foglalkozik a röntgensugaraknak a csontszövetre gyakorolt hatásával, amely az állkapocsnak ilyen nagyfokú sorvadásához vezethet. Koronák, hidak artikulációja. Irta : Dr. FÖLDVÁRI IMRE egyetemi adjunktus. Általánosan elismert szabály, hogy a kivehető részleges, vagy teljes fogmű elkészítéséhez ízületes artikulátor, vagy ennek megfelelő más készülék (Kaubahnträger) szükséges. Protézisek készítésekor egyéni rágópályák szájban történő becsiszolódása érdekében készítünk egyik vagy másik állcsontra akrilát műőrlőket vagy a porcelán műőrlők rágófelszínébe fémbetéteket, hogy az átellenes porcelán müőrlők az illeszkedés útjában álló fémcsücsköket lekoptassák és így az egyéni rágópályákat aránylag rövid idő alatt becsiszolják. Kivehető teljes vagy részleges fogművek készítésekor az artikuláció kérdésének megoldásához különböző többé-kevésbbé bevált módszereket alkalmazunk ; koronák, hidak, tehát rögzített fogművek helyes artikulációban való készítésére sokkal kevesebb gondot fordítunk. A rögzített fogművek pilléreinek élettartamát a pontosan artikuláló horgonyok és hídtestek meghosszabbítják. Helytelenül, vagy túlzottan kiképzett csücskök állandó lökéseket gyakorolnak a parodontiumra és a fog túlzott igénybevételét, lazulását okozzák. Lapos csücskű, elégtelenül illeszkedő horgony és hídtest a rágást megnehezíti és elégtelenné teszi. A koronák és hídtestek rágófelszínének nemcsak fogsorzáráskor, hanem a fogsorok illeszkedésekor, tehát egymáson való elmozduláskor is, mechanikus működést kell kifejteni. A korona és hídtest rágófelszínének tehát nemcsak okklúzióban, hanem artikulációban is harmonikusan kell a fogazatba illeszkedni. A csücskök, lejtők hibás (túlzott) kiképzésének következménye az, hogy illeszkedés közben a horizontálisan ható rágónyomás nem az összes fogak csücskein osztódik el, hanem egyedül a hibásan képzett horgony vagy hídtest csücskeit támadja ; ilyen módon csak a koronázott fog tartókészülékét terheli. Nemcsak a csücskök anatómiailag helyes alakja, magassága fontos — ezek az artikuláció szempontjából lényegesek —, hanem a rágófelszín és az oldalfalak találkozásánál keletkező élek helyes kiképzése is, mert rágás közben ezek a lágyrészeket könnyen sérthetik. Az emberi táplálék szemcsés alkatrészeket is tartalmaz ; ezek megőrléséhez szükséges, hogy a csücskök és lejtők közötti barázdák kiképzésére is ügyeljünk és annak az anatómiai viszonyoknak megfelelő elhelyezést adjunk. Ezeket figyelembe véve megállapítható, hogy a korona rágófelszínének kiképzése nem csupán technikai feladat. Rágófelszínek kiképzéséhez nemcsak megfelelő minta és az átellenes fogak mintája szükséges. Az sem elegendő, ha ezek helyes fogsorzáródásban egymással szemben fémokkludorban rögzítve vannak. Csak szerencsés esetben következik be az, hogy az ilyen okkludorban készült koronák és hídtestek az artikulációt nem zavarják, leginkább olyankor, ha az átellenes foggal való érintkezésüket elvesztették, mert így legalább a pillérek tartókészülékének túlterhelése elkerülhető ; de az artikuláció elégtelensége miatt megfelelő rágást nem biztosítanak. Hidak, koronák artikulációját legtöbbször viaszharapással rögzítik. Meg kell állapítani, hogy ez a legelterjedtebb módszer nagyon primitív. Ha feltételezhető lenne, hogy helyes artikuláció vagy akár csak okklúzió ilyen módszerrel megállapítható, akkor is rá kell mutatni a viaszharapásvételkor elkövethető hibákra : I. Legtöbbször silány minőségű viaszt használnak, amely összeharaptatáskor elhúzódik, elkenődik, eltávolodik a fogak oldalsó felszínétől; keménysége különösen nyáron elégtelen. A munkamodellen elgörbül, a gipszfogakra és a felhelyezett horgonyokra nem illeszkedik megfelelően, tehát a belehelyezett fogaknak valódi alakját és helyzetét nem képviseli.
