Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
56 DR. FODOR GYÖRGY ISTVÁN zavarok, trauma, gyulladásos megbetegedések és idegbénulások következményeképpen is. A helyi csontsorvadásnak különösen ritka az olyan esete, főleg a mandibulának olyan nagyfokú és fokozatos lesorvadása, amely késői röntgenártalomként az arcot eltorzító mikrogenia kifejlődéséhez vezet. Három — 40 év körüli — nőbetegről számolok be, akiket hypertrichosis, erős arcszőrzetük kiirtása miatt röntgenkezelésben részesítettek. Ezek közül kettőnek a fényképét mutatom be. A harmadik betegnek a röntgenkezelése az 1. ábrán látható beteggel egyidőben, ugyanannál az orvosnál, teljesen egyező körülmények között, így feltehetőleg ugyanannyi sugármennyiséggel is történt. Két beteg közül az egyiknek (1. ábra) és a harmadiknak besugárzása 1929-ben, a másodiké 1931-ben történt. Mind a három betegnek az addig teljesen normális nagyságú állkapcsai a besugárzást követő harmadik évben kezdett kisebbedni, fokozatosa sorvadni I. ábra. 2. ábra. annyira, hogy két betegnek az állkapcsa ma egy kb. 6 éves, a harmadiké (2. ábra) pedig kb. 12 éves gyermek állkapcsának felel meg. A folyamat azonban még mindig nem fejeződött be, mert mind a három betegnek az állkapcsa továbbra is észrevehetően kisebbedik. Az 1. ábrán látható beteg jobb mandibuláján 4 évvel ezelőtt periostealis eredetű sarkoma keletkezett, amit ugyancsak a szövetek röntgensérülésével hozhatunk összefüggésbe. Midőn kezelésembe került, a daganat már a corticalis réteget is roncsolta és a periostealis zsákot elpusztítva, az arc lágyrészei felé tört. A daganatot radicalisan kiirtottam. Műtét után kérésemre Kisfaludy Pál radiumkezelést végzett. A beteg a mai napig recidivamentes, azonban a műtétet követő harmadik évben az arc lágyrészeiben kb. fillérnyi, a mandibulában pedig forintnyi necrosis keletkezett, amely defectusok miatt ismét operálni fogom. Az arc lágyrészeinek és magának az állkapocsnak ez az említett necrosisa már nem tisztán sugársérülés, hanem ú. n. combinativ sérülés. A röntgensérült, tehát vitalitásukban csökkent szövetekben a necrosisok képződésének veszélye lényegesen fokozódik, ha a besugárzott területet mechanikus ingerek érik. A mechanikus ingert ebben az esetben maga a műtéti beavatkozás képviselte és így a besugárzástól károsodott szöveteknek már úgyis rossz vérellátása a műtéti trauma következtében tovább romlott, ami végül az arc és az állkapocsnak —• szerencsére csak körülírt — necrosisához vezetett. De természetesen a malignus tumornak sikeres kiirtásával, a beteg életé-
