Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
RÖNTGENVIZSGÁLATOK DIATHERMIÁS GYÖKÉRKEZELÉSEKKEL 55 got, vagy éppen a kezeléskor még negatív periapikális területen kóros elváltozás keletkezett, diatermiás kezelésünket eredménytelennek kell tekintenünk és a fogat, még ha tünetmentes is, rezekálnunk vagy extrahálnunk kell. Gyógyulást mutató, de még nem teljesen gyógyult esetekben néhány hónap múlva újabb felvételt készítünk. Természetesen az ilyen ellenőrző vizsgálat szükségességére betegeinket még a kezeléskor figyelmeztetnünk kell. A fentiekből láthatjuk tehát, hogy a diatermiás kezeléssel kapcsolatosan a röntgenvizsgálat nélkülözhetetlen eszközünk. Diatermiás kezelést röntgenfelvétel készítésének lehetősége nélkül megbízhatóan végezni nem lehet. Az időmegtakarításcéljából pedig az szükséges, hogy a röntgenkészülék a kezelőhelyiségben, vagy leg alább egy közeli szomszédos helyiségben legyen. így lehetséges csak a pillanatfelvételeket valóban gyorsan előkészítenünk. Míg ha a felvételt csak távolabb eső helyiségben lehet elkészíteni, ez ismét tetemes időveszteséget jelentene. Összefoglalás. Röntgenfelvételeket kell készíteni a diatermiás gyökérkezelés előtt, kezelés közben és a kezelés után. A röntgenkészülék a kezelőhelységben vagy annak közelében legyen. Késői röntgenártalomként kifejlődő mikrogeniáról, három eset kapcsán. Irta : Dr. FODOR GYÖRGY ISTVÁN egyetemi magántanár. Mikrogenia alatt az alsó állcsontnak az egyén életkorához viszonyított rendellenesen kicsiny voltát értjük. A mikrogenia lehet öröklött, vagy szerzett. Bennünket ez alkalommal a szerzett mikrogeniák érdekelnek és így pár szóval csak ezeket jellemezem. A szerzett mikrogeniáknak kétféle alakját ismerjük. Az egyik, amely valamilyen gyermekkorban elszenvedett betegségnek, például diphtheriának, scarlatinának, áilkapocsosteomyelitisnek, az állkapocsízületben lefolyó gyulladásnak a következménye és rendszerint ankylosissal, az állkapocsízületnek csontos összenövésével társul. Ezekre az ú. n. postankylotikus mikrogenidkra jellemző az állkapocsnak növekedésben való visszamaradottsága. A teljes növekedési kiesés következtében az egyébként normális nagyságú fejen az állkapocs fejletlen marad. De az állkapocs ezekben az esetekben nemcsak megkisebbedik, hanem el is alaktalanodik azáltal, hogy a corpus mandibulae a sagittalis irányban megrövidül és eltolódik, a vízszintes és felhágó ág közötti szög az egyenes szöghöz közeledésével megkisebbedik, az állcsúcs lecsapottá válik. Egészen más jellegzetességeket mutat a szerzett mikrogeniáknak másik csoportja, amelybe a most ismertetendő eseteim is tartoznak, amelyeknél az állkapocs megkisebbedése nem a növekedésben visszamaradottságnak, valamilyen növekedési zavarnak a következménye, hanem amidőn a már jól kifejlődött állkapocs csontállománya sorvad le. Az egész csont rendszerre kiterjedő csontatrophiának, mint fiziológiás jelenségnek példáját az aggkorban figyelhetjük meg. A helyi csontatrophiának nagyon különböző okai lehetnek. Inactivitási, vagyis tétlenségi sorvadást látunk a rendes működésükben gátolt testrészek csontjain, de keletkezhetnek még trophoneurotikus PRODENT dental -DEPOT Budapest, IV. kér., Ferenciek-tere 4. Telefon: 187-492
