Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
AZ INTRAVÉNÁS ALTATÁS SZEREPE A FOG- ÉS SZÁJSEBÉSZETBEN 49 Az intravénás altatás szerepe a fog- és szájsebészetben. Irta : Dr. DÓCZY JÁNOS egyetemi tanársegéd. A fog-és száj sebészi műtétek elvégzése narkózisban mindig komoly nehézséget jelent az operatőrnek és a betegnek. Az operatőrt munkája végzésében zavarja az altató maszk. Az operatőrnek szinte bravúros gyorsasággal kell a műtétet elvégezni az altató maszk levételétől a beteg ébredéséig. Tapasztalatom szerint az idő nem mindig elegendő a tervbevett műtét elvégzésére (pl. nehéz inpactált alsó 8 kivésése stb.). A beteg felébred, a műtétet abba kell hagyni, az altatást újra kell kezdeni és csak az újra elalvás után lehet a műtétet folytatni. A műtétnek e megszakítását esetleg többször is meg kell ismételni. Kisebb, de szubjektive szinte kellemetlen kísérői az inhalatiós narkózisnak a kezdeti excitációk és a műtét után jelentkező hányás is. Ezek azonban csak technikai akadályok. Meg kell azonban emlékeznem azokról a komoly és már magát az életet veszélyeztető akadályokról is, mint pl. az aethernek a bronchusokra, a chloraethylnek a szívizomra gyakorolt káros hatása. És végül tekintetbe kell venni a beteg kívánságát is, ha a beteg már részesült iv. narkózisban, feltétlenül ragaszkodni fog ehhez a narkózis fajtához. Arra az ellenvetésre, hogy az iv. narkózis előnytelen, mert a beadott narkotikumot (evipánt stb.) nem tudom eltávolítani a szervezetből, ezért nem vagyok ura többé a narkózisnak, az a válaszom, hogy az inhalatiós narkózisban ugyanez a helyzet. A belégzett aethert vagy chloraethylt vissza venni nem tudom. Az elő szervezet azonban szabadulni akarván a belégzett narkotikumtól, a tüdő kilégzi az aethert vagy chloraethylt. Ugyanez történik azonban az iv. narkózis esetében is, csak a narkotikum (evipan stb.) eliminálása nem a tüdőben, hanem a májban történik. És a máj nem csak jobban, de gyorsabban is végzi eliminátiós feladatát, mint inhalatiós narkózis esetében a tüdő. Az iv. narkotizáló szerek közül a legismertebbek az evipán és eunarcon, az angolszászoknál a penthatol, mind barbitursav származékok. Az evipánt Weese állította elő 1932-ben, ennek 10% nátrium sóját alkalmazzuk narkózis céljára. Az iv. narkózis indikációs területe a szájsebészetben: 1. Periostitises betegeken végzendő extractiók. 2. Nehéznek ígérkező extractiók és fracturák kivésése narkózisban. 3. Narkózisban végzendő resectiók. 4. Cysták, Highmore műtétek. 5. Nagy dislocatióval járó állcsontfracturák reponálása. Az iv. narkózis előnyei a szájsebészetben: 1. Olcsó, nem kell hozzá költséges altató gép, szükséghez képest elegendő egy 10 cm3 record-fecskendő. 2. A narkotizőr nincs az operatőr útjában. 3. A narkózis ideje tetszés szerint nyújtható, szemben az inhalatiós narkózisokkal. 4. Az alvás mély és tökéletes. 5. Az altatószer veszélytelen, a halálos adag négyszerese az altatóadagnak, és ötször veszélytelenebb, mint pl. a chloraethyl, amelynél 1 : 10.000 a halálozási arányszám, szemben az evipánnal, ahol 1 : 50.000 a halálozási arányszám (Westerborn, 1937). Az iv. narkózisra alkalmas életkorról megoszlanak a nézetek. Pl. a Mayoklinikáról 1947-ben megjelent statisztika szerint ők az iv. narkózis 10 hónapos kortól 102 éves korig alkalmazták, magam 18 éves kortól 60 éves korig alkalmaztam iv. narkózisokat. Az iv. narkózis eredménye nagy mértékben függ az előzetes belgyógyászati vizsgálat kiértékelésétől és a beteg előkészítésétől. A belgyógyászati vizsgálat feladata a keringéses szervek és tüdők állapotának tisztázása. Az irodalmi adatok megegyeznek abban, hogy az evipán minden más altatószernél jobban kíméli a vérkeringés és főleg a légző szerveket. Zárday kiemeli az iv. narkózis előnyét hypertonia esetében, mert csökkenti a vasomotor tónust. 4
