Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
50 DR. DÓCZY JÁNOS Keusenhoff, Winkler és Klees, valamint Győri szerint óvatos evipán altatásban még decompensált szívbetegek is operálhatok. A beteg műtéti előkészítés céljából, a műtét előtti este, 0-5 g Veronáit, a műtét napján reggel újra 0-5 g Veronáit kap. A műtét előtt %—1 órával 1 cm3 domatrint adnak. Mások, Coffier, Weigel, Ries, domatrin helyett 1 cm3 dilaudidot (0-002 g) ajánlanak. A beteg üres gyomorral megy a műtőre, tehát reggelit sem kap. Az altatószert, az evipánt frissen keverjük össze a műtét előtt egy 10 cm3 fecskendő segítségével, az i g evipánt 10 cm3 desztillált vízben, vagy 10 cm3 fiziológiás konyhasóban adjuk. Én az oldószert testhőmérsékletre felmelegítem. A beteget (szájsebészeti műtétek esetén) félig ülőhelyzetben helyezzük el. Egy segéd leszorítja az oldalra kihelyezett kart a könyök felett és megkezdjük az altatószer befecskendezését a könyök vénába. A kifektetett kar jól alápárnázandó (nervus radialis védelem). Ha a könyök véna nem volna megfelelő, felhasználhatunk más vénát is, pl. kézháti vagy lábon levő vénát is. Ha nincs megfelelő véna, amerikai szerzők felhasználhatónak mondják befecskendezés céljára a hosszú csöves csontok, sőt a sternum velőüregét is. A befecskendezést azzal a 10 cm3 fecskendővel kezdem, amellyel az altatószert összekevertem. Ha hosszabb műtét van kilátásban, Y alakú üveg gumicsövet alkalmazok, ahol az egyik csőre az altató evipánt tartalmazó fecskendő, a másik cső végére tetszés szerinti oldattal megtöltött fecskendő kerülhet, pl. fiziológiás konyhasó, szőlőcukor stb. Ennél komplikáltabb eszközt sohasem használtam. Az egyik legkényesebb, mondhatnám döntő kérdés, az adagolás kérdése. Érvényes sémát felállítani nem lehet, mégis hozzávetőlegesen azt mondhatom, hogy az elalvásig percenként lassan 1 cm3 fecskendezünk be. A teljes elalvás után a befecskendezés még lassabb kell, hogy legyen, mindig annyit adva, hogy az alvás kellő mélységű legyen. A narkózis befejezésekor az ébredés meggyorsítása céljából 2—5 cm3 coramint adhatunk az altatótűn keresztül. A beteg a beadott altató mennyiségtől függően bár, de rendszerint néhány perc múlva magához tér, de utána ismét elalszik és ez az alvás néhány óráig is eltarthat. Ezért ajánlatos még az ambuláns beteget is 3—4 órán keresztül intézetben tartani, az ébredés után, vagy ami még helyesebb, evipán narkózist ambulanter nem végezni. A fentiekből következik, hogy iv. narkózist csak intézetben szabad végezni. A narkózist csak iv. narkózisban, elméletileg és gyakorlatilag képzett orvos végezheti. A narkotizáló asztalon szokásos szívszereken kívül legyen coramin, lobelin és tonogén, továbbá nyelvfogó és gumidrain a nyálszíváshoz. A műtét befejezése után a beteggel feltétlenül maradjon ápolószemélyzet az ébredésig. Az iv altatószerek lévén barbitursav származékai, tudjuk, hogy ennek már kis adagjai, 0-02 g nyugtatólag hatnak, o-io g már altatóadag, narkózis céljára pedig ennek tízszeresét adjuk iv. Az eredmény: a normális alváshoz hasonló alvást érünk el, de természetesen annál sokkal mélyebbet, a mélyben fájdalomérzés nincs. A betegek 2—3 cm3 után kellemes álmosságot éreznek, végtagjaik elnehezülnek és símán siklanak át a felületes alvásba, amely 5 cm3 után eléri rendszerint a teljes mélységét. A cornea reflex megtartott. A bőrszín, keringés, légzés számottevően nem változik. A vérnyomás kis mértékben süllyed. Az esetleges complikátiók és azok elhárítása: Kezdeti motoros nyugtalanság, oka, a beteget nem készítették megfelelően elő, nem kapta meg a Veronáit, domatrint stb. A másik komplikáció a pulzus szapora, könnyen elnyomható, a beteg cyanotikus. Ok : túladagolás. A befecskendezést azonnal abba kell hagyni, de a tű a vénában marad és azon keresztül coramint és cardiazolt kell a vénába fecskendezni. Ha a légzés válik felületessé, lobelint kell adni im. Honi és külföldi szerzők egyaránt rámutatnak a fulladás veszélyére. A fulladási veszély oka, egyesek szerint, glottis görcs, mások szerint a korán kieső garat reflex okozta aspiratio. Ennek elhárítására egy segéd befogott tupferrel védi a felső légutak bemenetét. Egyik kellemetlen, de nem veszélyes szövődmény az ébredés-
