Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
A FOLYAMATOS FOGÁTTÖRÉSSEL KAPCSOLATOS PROBLÉMÁK 43 Közlemény a debreceni Stomatologiai Klinikáról. (Vezető : dr. Adler Péter egyetemi magántanár, klinikai főorvos.) A folyamatos fogáttöréssel kapcsolatos problémák Irta : Dr. ADLER PÉTER egyetemi magántanár. A fog áttörése során az egyesült zománchám összenő a száj üreg többrétegű laphámjával, miközben egyelőre a zománc felszínével továbbra is összetapadva marad. Az áttörés további folyamán a hám a zománc felszínéről fokozatosan leválik ; a zománc szélénél meg nem állva a cement mentén a mélybe nő, a fog gyökerét mintegy csőszerűén körülnövi s a fogat végül — ha az egyén eléggé hosszan él s a fogat interkurrens okból el nem távolítják — a szervezet többi szövetétől elválasztja (a hám elimináló funkciója). Gottlieb szerint ez a folyamat fiziológiás, a fog tehát eleve elvesztésre ítélt szerv. A hám mélybenövése, ami a kemény fogfelszíntől való hámleválást megelőzi, egyes személyeken, egyazon személy egyes fogain, sőt egyazon fognak különböző részein egyenetlenül halad. A hám proliferációjának oka Gottlieb szerint a kemény fogállományoknak, különösen a zománcnak, illetve az élet későbbi folyamán a cementnek fokozódó elmeszesedése. Gottliebnék ez a szellemes hipotézise alkalmasnak bizonyult arra, hogy a fiziológiás körülmények között a seniumban bekövetkező, valamint kóros körülmények között idő előtt beálló foglazulás klinikailag egymásbafolyó kórképeinek közös magyarázatot adjon. Egyes nem lényegtelen jelenségek magyarázatául azonban a hipotézis nem elégséges. Gottlieb szerint a hám mélybenövésének oka nem a hámban keresendő, hanem abban a szövetben, amelynek mentén a mélybe proliferál, azaz a cementben. A hám proliferációjának okát a cement csökkent vitalitásában véli ; az atrophia alveolaris diffusa kóiképét kóroktanilag cementopathiának tartja. A cementopathia oka — különösen praecox lazuláskor — az anyagcsere valamilyen egyelőre közelebbről nem definiálható zavara, amelyről csak annyit tudunk, hogy rendszerint a fehérjék specifikus dinamikus hatásának hiányával, ill. csökkenésével jár együtt. Mindenképen bizonyos azonban, hogy általános és nem helyi anyagcserezavarról van szó. Ha viszont általános anyagcserezavarral állunk szemben, azt kell várnunk, hogy a hám proliferatiója egyazon egyén különböző fogai mentén — bizonyos mértékig a helyi viszonyoktól függően -— egyenletesen halad a mélybe. Ha a hám proliferáció oka valamilyen általános anyagcserezavar, nem lehet megfelelően magyarázni azt a tapasztalati tényt, hogy retineált fogak mentén a hám nem proliferál a mélybe. Ha ugyanis az áttört fogakhoz hasonlóan ott is hámburjánzás folynék, a hámnak előbb-utóbb a retineált fogat is körül kellene teljesen nőnie. így a retineált fognak végül koronájával és gyökerével hámmal bélelt üregben kellene feküdnie. Legjobb tudomásom szerint ilyen megfigyelés eddig nem ismeretes, sőt ellenkezően : a tapasztalati tények éppen ennek ellenkezőjét mutatják. I. Follikuláris cystákesetében az a jellegzetes lelet, hogy a fognak csupán anatómiai koronája nyúlik szabadon a cysta-üregbe, míg a cysta hámmal bélelt fala a fog anatómiai nyakán, a zománc és cystahám folytonosságát fenntartva, tapad. 2. Retineált fogak kései áttörése, ami szintén lehetne a hámproliferáció következménye, klinikailag semmiben sem különbözik az idejében történő fogáttöréstől. Az áttörés oka ilyen esetekben is ismeretlen. Retardált áttörés esetében felnőtt korban a fog növekedése mint impulzus eleve számításon kívül hagyandó, mert hiszen a gyökér növekedése ilyenkor már régen befejeződött. A kései áttörést tehát föltétlenül a fog környezetében lejátszódó növekedési és átépítési folyamatoknak kell tulajdonítani. Hogy a hám retineált és áttört fogak körül másként viselkedik, klinikai észleletek alapján biztosnak tűnik. Ennek a differens viselkedésnek a Gottlieb-íéle hipotézis nem tudja kellően okát adni. Éppen ezért olyan magyarázatot kell keresnünk, amely az eddigihez hasonlóan alkalmas a fiziológiás és kóros lazulásos jelenségek egyöntetű magyarázatára, egyben azonban alkalmas minden egyéb jelenség megokolására is. Próbáljunk az előbb ismertetett jelenségeknek magyarázatot keresni magában a hámban. Van-e lényegbevágó különbség az áttört és retineált fogak körül a hám
