Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
AZ ALKATTAN! KUTATÁS ALAPELVEI 139 megválasztott szempont. Természetesen különböző szempontok felvetésével különböző természetű csoportok keletkeznek, ezek határai keresztezik egymást, ezért mesterségesnek hatnak. De végtelen számsorban csak úgy tudunk eligazodni, ha bizonyos kiválasztott szempontok szerint — esetleg önkényesen — rendet teremtünk. Csoportokat kell alkotnunk, hogy azokat egymással összehasonlíthassuk, típusokat konstruálnunk, mert a tudománynak a célja törvényszerűségek megállapítása, «törvényszerűségeket pedig csak ott lehet megállapítani, ahol a jelenségek ismétlődnek» (Buday). Itt bukkantunk az alkattankutatás egyik ellentmondására. Hangsúlyoztuk az egyéni alkat jelentőségét, az orvosi egyéniségtan fontosságát, és ugyanakkor elismertük az összeolvasztás, a rendszerezés szükségességét. Az ellentét azonban csak látszólagos. A típusalkotás ellenzői zsákutcába jutnak és elfelejtik, hogy a típus csak módszertani fogás : egy bizonyos szempontból osztályoztam az eseteket, a felvetett kérdés szempontjából, és a típusfogalma, az osztályozás kényszere megszűnik, mihelyt módszertani szerepét betöltötte. A típus alkotás — irányát tekintve — azonos az egyéni alkat megteremtésével. Amíg az utóbbi a szervmflködések szintézise, úgy az előbbi is szintetizáló tevékenység az egyén határain túl. Amikor típusokkal foglálkoznuk, ismernünk kell módszerünk sajátságait és lehetőségeit. Megkonstruált csoportjaink végletekből, szélsőségekből indulnak ki, a típus a csoport tagjainak átlaga, máskor legpregnánsabb képviselője. Az egyezés azonban egy csoporton belül is és a vizsgált tulajdonságokra vonatkozólag is csak részleges. Ugyanakkor más tulajdonságok, amiket a csoportalkotáskor figyelmen kívül hagytunk, a csoportoktól teljesen függetlenül viselkedhetnek. Ezért a csoportalkofássál nyerhető törvényszerűségek statisztikai törvényszerűségek és nem abszolút érvényűek : érvényesek a csoport nagy részére, de nem minden tagjára — és nem vonatkoznak olyan tulajdonságokra, amelyek mint szempontok nem szerepeltek. Tehát az egyes esetben csak fenntartással alkalmazhatók. Az osztályozás legelterjedtebb alapja az alkatnak legszembetűnőbb, legkönynyebben megfogható része : a külső megjelenés, a habitus. A magas és alacsony, a vékony és széles testalkatok ellentéte régóta ismeretes a tipológiában. Jellemtani összefüggésük sem új, gondoljunk csak Cervantes szikár, álmodozó és szigorú, aszkéta lovagjára és alkattani ellentétére, a köpcös, kedélyes, gyakorlatias Sancho Pansára. A habitus alapján történő csoportalkotások közül legelterjedtebb Kretschmer beosztása: piknikus, atléta, leptosom típusokra. Sheldon amerikai szerző is csak nomenklatúrában ad újat, amikor az embert «somatotypusa» alapján endomorph, mesomorph és ectomorph csoportokba osztja. Kretschmer is, Sheldon is behatóan vizsgálják a habitus és a temperamentum, a lelki beállítottság kapcsolatait. Ryan, Sheldon beosztását alapul véve, amerikai business-likestílusban a következőkben ismerteti a különböző habitus-típusok lelki alkatát a fogorvos szempontjából : Az endomorph (piknikus) ember barátságos, türelmes, aránylag igénytelen. Egészségére nem sokat ad, gyakran elhanyagolja fogait. Időbeosztásában pontatlan és néha rossz fizető. Mégis jó páciens, általában szeretik, ezért ismerősei körében orvosának eredményes propagálója lehet. Gyermekeinek fogazatát sokkal inkább gondoztatja, mint a sajátját. A mesomorph (atlétikus) ember pozitív, határozott, aktív egyéniségű, az orvostól is tárgyilagos, pontos, határozott és jó munkát követel meg. Bár a fájdalom iránt a legkevésbbé érzékeny és egyszeri nagyobb fájdalmat jól tűr, apróbb és soká tartó kellemetlenségeket (protézis) sokkal rosszabbul visel el türelmetlen természete miatt, mint az előző csoport tagjai. Egészségére sokat ad, nem hipochondriából, hanem mert ez aktív életvezetésének eleme. Az ectomorph (asthenias) ember fájdalmakkal szemben túlérzékeny. Könnyen megsértődik, lelkileg visszavonult, nehéz vele kapcsolatot teremteni. Hipochondriára hajlamos. Nehezen kezelhető. Az ember egyéni alkata sokféle összefüggésben döntő fontosságú. Ezek közül bennünket a betegségekkel való kapcsolata, haljamosító, vagy védő szerepe érdekel leginkább. A hajlam több formában jelentkezhet, az egész szervezet összműködésének bonyolult üzemzavarában, a védekező és alkalmazkodó reakciók gyengeségében, de egyes szervek alkati csökkentértékűségében is. Ezen a téren a habituson alapuló
