Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
140 DR. WALLNER EMIL típusok megalkotása sok szolgálatot tett az alkati gondolkodásnak. Betegségek alkattani vonatkozásait vizsgálva kiderült, hogy a test külső felépítése bizonyos betegségekre hajlamosít. így például a leptosom alkat tuberkulózissal, ulcus duodenivel jár, a piknikus alkat a köves diathesissel esik egybe. Endogén elmekórformák előfordulása is a habitushoz igazodik. A fogászatban bennünket a két legfontosabb stomatologiai népbetegség, a caries és a parodontosis alkattani vonatkozásai érdekelnek elsősorban. Minthogy a caries lényege a szájüreg belső, biokémiai és biofizikai miliőjén alapszik, az alkattani kapcsolatok felderítése nehéz, mert «nincs olyan jól fejlett fog, amely el ne romolhatna, és nincs olyan rosszul fejlett, hypoplasiás zománc, hogy a fog csak e miatt váljék szuvassá» (Bunting). Természetesen a piknikus vagy atléta egyén széles állcsontjában a fogak szabályosabban helyezkedhetnek el. A rágószerv izomzata, működése is megfelelőbb, mint a leptosom alkatú szűkült fogívében, a jó működés is némileg védi a szervet endogén megbetegedéssel szemben. Az alkattani kutatások eddig inkább a parodontosisra terjedtek ki. Feltételezik, hogy a piknikus alkatú ember hypermesenchymalis szövetei a 40-ik életév körül regresszív elváltozáson mennek át és ez parodontosisra hajlamosít. Ilyen összefüggések a betegségek egy részére úgyszólván maguktól adódtak, más betegségek a habitus-típusok alapján nem osztályozhatók. Ha ezekben a betegségekben mégis alkati összefüggéseket keresünk, helyesebb, ha nem erőltetjük a habitus adta típusokba sorolást, hanem új szempontok, új alap után kutatunk új összefüggések, korrelációk számára. A habitus alapján történő csoportalakítással a tipológia lehetőségei ugyanis koránt sincsenek kimerítve. Éppen e betegségek és az alkat viszonyában sokat ígérő a funkcionális szemlélet, mert a belső szervek működésének a szerepe sokkal fontosabb a test strukturális felépítettségénél. Hogy csak néhányat említsünk a vizsgálható testi működések közül, a pulzusszám, a vérnyomás viselkedése, a capillárisok állapota, a gyomor-bélrendszer motilitásai és szekréciós viszonyai a fehérje, zsír, szénhidrátanyagcsere adatai mind értékes építő kövei a testi funkciókon alapuló alkati megismerésnek. Balogh szerint a fogzománc túlzott keménysége a caries szempontjából véd, de a parodontosisra hajlamosít, mert a fogak normális kopása, a fogfelszínek összecsiszolódása elmarad. Ezek szerint a zománc tulajdonságában rejlik a caries és a parodontosis közötti antagonizrnus magyarázata. így az egyes betegségekre való hajlam és a testi funkciók közötti összefüggések intenzívebb vizsgálata lehetne az az út, amelyen új törvényszerűségek, típusok felfedezése várható. Amíg azonban az ember külseje és lelki világa közvetlenül és könnyen felismerhető, a testi működések megközelítése sokkal nehezebb, az csak közvetve, esetleg komplikált és időtrabló vizsgálatok útján történhetik. A testi funkciók vizsgálatával a vizsgált szerv, vagy szervrendszer működését ismerjük meg, de ezenkívül felvilágosítást kapunk a szervműködéseket koordináló regulációs rendszer állapotáról is. A belső elváltozású mirigyek és a vegetatív idegrendszer az egész szervezetre hatnak, biztosítják a test alaki és működési harmóniáját. Szerepük az életfunkciók kialakulásában, az egyén alkatának manifesztálódásában döntő fontosságú. És itt értünk el az alkattan egy másik — ugyancsak látszólagos — ellentmondásához. Többen (Biedl, Hart, Pende, Szondi) főkép a hormonális .regulációnak tulajdonítják az alkati jelleg alakítását. Ezekkel szemben Bauer az öröklés szerepét hangsúlyozza, szerinte az alkattan tárgya a genotypus és a jövő alkattana az alkalmazott genopathologia, a chromosomák kórtana lesz. Az öröklés döntő szerepe az alkatban nem is képezheti vita tárgyát. Még ha a regulációs rendszer formáló szerepét elismerjük is, nem feledhetjük, hogy a belső szekréciós miliő kialakulása is végső fokon ugyancsak öröklött tényezők függvénye. Az alkattan azonosítása az átörökléstannal azonban indokolatlanul pesszimista állásfoglaláshoz kell hogy vezessen, ha nem vesszük tekintetbe, hogy az ember különféle lehetőségeket örököl egy ugyanazon tulajdonságra vonatkozóan is. Sokszor külső tényezők döntik el, hogy különböző irányú genek közül melyik manifesztálódjék. Külső körülmények napvilágra hozhatnak addig rejtve maradt öröklési tényezőket és így megváltoztathatják az ember alkatát. Sheldon is óva int attól, hogy az örökletesség elismerését egyszerűen a fatalizmussal tévesszük össze. Az alkalmazott alkattan célja szerinte éppen az, hogy minden
