Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
138 DR. WALLNER EMIL kb. 4 cm hosszúsági tér maradt az izvápa helye és az állkapocs megmaradt felhágó ága között. Közvetlenül műtét után a beteg a száját a harmadik képen látható módon kb. 4 y2 cm-re tudta kinyitni. A műtét óta eltelt 4 hónap alatt ez a helyzet nem változott, igaz, hogy az OTI által rendelkezésére bocsátott szájtátóval minden reggel és este szájtágítást végez. Talán annyi javulás is mutatkozik a műtét óta, hogy a kezdetben kissé az ép oldal felé deviáló állkapocs elhajlása kisebbfokú. A műtét után néhány napig a betegoldali felső szemhéját lassabban tudta csukni, de ez nem mutatkozott tartósnak és csak a műtéti idegvongálás következménye volt. 8—10 nap alatt teljesen meggyógyult. A műtétet befecskendezéses novocain érzéstelenítésben végeztem. Az alkatiam kutatás alapelvei. Irta : Dr. WALLNER EMIL egyetemi tanársegéd. A XX-ik század érdeme, hogy az alkattant újból felfedezte és hogy az orvostudománynak minden ágában jelentős helyet kapott az alkati gondolkodás. Mégis szükségesnek látszik, hogy az alkattan lényegét, jelentőségét, összefüggéseit, nehézségeit, ellentmondásait röviden megvilágítsuk. Ma az orvostudomány a résztudományok korszakát éli. Az egyes kis szakmák szellemi és gyakorlati fegyvertára ijesztően bővül, a nagy szakmák irodalma már áttekinthetetlen. A belgyógyászat hajdan egységes területe is széttagozódik és, különösen Amerikában, «szervtudománnyá» válik. Amennyire üdvös az egyes szakmák intenzív művelése, épp olyan aggályos a túlságos specializálódás távolabbi perspektívája. A sok impozáns részeredmény könnyen elfeledtetheti velünk, hogy vizsgálódásaink, segíteni akarásunk egyedüli tárgya : az ember. Az alkattannak ma elsősorban az a feladata, hogy a résztudományok eredményeit egységbe foglalja, elvégezze a sok értékes anahtikus munka szintézisét, a «szervgyógyászat» helyébe a normális és kóros funkciók egységét állítsa, az egyes szakok határterületeit, összefüggéseit tisztázza. Az alkattan ilyen megvilágításban nem is külön tudomány, hanem szemlélet : az emberi szervezet egységének-, a strukturális felépítettség, a fejlődés, a testi és szellemi funkciók egységének a szemlélete. Mondjuk, hogy filozófia. Az ember életének folyamán érintkezésben és ütközésben van a külvilággal, minden esemény ennek a kapcsolatnak a következménye, életünk minden történésében két faktor szerepel : az én és a külvilág. A szerep aránya változik, de igen kivételes az a helyzet, amikor csak az egyiknek van determináló jelentősége. Ugyanez áll az orvoskórtani történésekre is. Még olyan látszólagosan exogén keletkezésű esetben is, mint a baleset, az egyén reakciókészsége, psychés alkata figyelmet érdemel. Mennyivel inkább így van ez más exogén megbetegedésekben, például fertőző betegségekben, ahol az immunitás és hajlamosság döntő jelentőségűek. Más betegségeknél a külvilág háttérbeszorul, szerepe a kiváltó faktor szerepére szorítkozik, esetleg még ilyen jelentősége is bizonytalan, a betegség lényege, vagy (látszólag) egyedüli oka a hajlam. Psychés reakciók, immunitás, hajlam, mind olyan fogalmak, amelyek az egyes embernek egyéni, a külvilágtól — a történés pillanatában — független sajátosságain alapulnak. Az egyes ember egyéni tulajdonságainak összessége az alkat. Mindaz, ami az egyik embert a másiktól megkülönbözteti —- külső megjelenésben, testi és szellemi funkciókban, reakciókban, az élet fejlődésének és visszafejlődésének ritmusában —, mind alkati tulajdonság. Ezekben az alkati sajátosságokban az egyes emberek között élhet egyezés, lehet különbözés, de az összes tulajdonságok két emberben sohasem egyeznek (még egypetéjű ikrekben sem). Tehát annyiféle alkat van, ahány ember. Az egyén egysége, teljessége, egyszerisége a lehetőségek végtelen sorozatát állítja elénk. Vizsgálódásunk tárgya ez az egyéni alkat. Vizsgálódásunk módszere a csoportalkotás, amely már nem azt nézi, hogy egyik ember miben különbözik a másiktól, hanem azt, hogy az emberek egy csoporton belül egymással miben egyeznek. A csoportképzés alapja egy önkényesen
