Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
122 DR. SZENTHE ISTVÁN A fogszabályozási kezelés elhúzódó. A kezelési ütem össze nem hasonlítható egyéb fogorvosi tevékenykedésekkel. Más beállítottságot termel ki és kíván meg az az általános fogorvosi munka, amikor átlag négy vagy öt ülésben még meglehetősen komplikált szépészeti munka is elkészíthető és az orvos látja munkájának eredményét, vagy amikor közel ennyi ülésben elkészül a fogszabályozó készülék, de az eredmény csak hosszú hónapok múlva mutatható ki, a végeredmény pedig csak évek múlva. Ez is oka, hogy a fogorvosok nagy része nem szívesen «bíbelődik» fogszabályozással. Az általános fogorvosi és szabályozási munkának ez az eltérő sajátossága különösen akkor nyilvánul meg zavaróan, ha egyszerre végzik azokat. Az általános praxisban a nagy munkák végzésekor az orvos pontos tervet állíthat fel, meghatározott kezelési időt hasít ki az illető munka elvégzésére. A szabályozási kezelést pontos időbetartással végezni nem lehet, mert a páciens a legkülönbözőbb okok miatt, önkényesen, de jogosan megváltoztatja a jelentkezési időpontját (meghűlés, rossz időjárás, járvány, illetőleg attól való félelem, a legkülönbözőbb családi, főleg pedig iskolai események, vizsga, szünet). Ilyen körülménye között vagy a fogszabályozandó gyermek fog sokáig várni, vagy pedig felborítja a komoly munkamenetet. A fogszabályozást igénylő páciens szívesen veszi, ha a magánrendelés is iskolafogászatszerűen : mintegy nyílt ajtók mellett történik. Ezzel szemben a felnőttek kezelése megkívánja, hogy intézeti rendelésekben is lehető diszkrécióval történjék a kezelés. Mindez odavezet, hogy nagy általánosságban maguk a fogorvosok is (tudat alatt vagy tudatfölötti módon) távoltartják a rászorult gyermeket a fogszabályozástól. A fogszabályozási gyakorlat háttérbeszorulása és elhanyagoltsága végeredményben előnytelen állapotnak minősíthető, ami, sajnos, magától nem javul kellően, sőt több ok miatt ez az állapot romlik is. Ugyanis a fogszabályozást nem végző fogorvosok közül csak a széles látókörűek azok, akik megfelelő szakemberhez küldik a rászorultakat. Minél kisebb a tekintélye és minél szűkebb a látóköre az orvosnak, annál kevésbbé meri bevallani, illetőleg látja be, hogy a stomatologiának van olyan ága, amely fölött ő nem uralkodik kellően. Sajnos, nem ritkán történik meg, hogy a fogorvos a szabályozásra szorult kisgyermeket a fogszabályozásról lebeszéli, illetőleg 12 éves korig váratják a pácienseket, azt gondolva, hogy a 12 év optimális és a legkorábbi időpont. Ezt csak kisebb részben követik el tudatlanságból. Jelentősebb részben inkább azért, mert féltik, hogy a pácienst elvesztik azáltal, hogy más szakorvoshoz küldik. A bizalmatlanság gyakran olyan nagy, hogy a konzervatív beavatkozásokról sem hiszik, hogy azokat nem végzi el a fogszabályozó. A fogszabályozás népszerűsítéséhez nagyszámú szaktudással bíró orvos szükséges, aki kizárólagos szakrendelést folytat. Véleményem szerint az előző fejtegetések alapján nem várható, hogy sikerrel járna a fogorvosok széles körét a fogszabályozásra bírni. Tanítónk, Salamon professzor annakidején tartott elméleti és gyakorlati kurzust. Átlagfölötti kartársak elvégezték ugyan ezt a tanfolyamot, de közülök a többség lassanként abbahagyta a szabályozást. Külföldön is ez a helyzet : a szabályozási munkák túlnyomó részét kizárólagosan szabályozással foglalkozók végzik. Ámbár kétségtelen, hogy egyes gyakorló elsőrangú fogszabályozási munkákat is végez általános praxisa mellett, de ezek a kivételek az általánosság szempontjából nem döntőek. Úgy hiszem, csupán egy út célravezetőbb, ez pedig nagyszámú relatív fiatal orthodontista képzése. A fogszabályozási magángyakorkat a stomatologia többi ágához viszonyítva aránylag későn jövedelmező, és rentabilitása a gazdasági jólétnek nagyon érzékeny kilengést mutató függvénye. Ezért a kiképzendő nagyszámú fogszabályozó orvosnak anyagi alapot kellene nyújtani azáltal, hogy a felállítandó fogszabályozási szakrendelésekre már a kiképzésük idejére is állás, illetőleg fizetés biztosíttatnék. Természetesen szigorú kautélákkal kellene szorítani a kiképzés alatt állókat, hogy komolyan vegyék a tanulást. * * *
