Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
100 DR. REHÄK RUDOLF a hazai száj viszonyokhoz méretezett kanálsorozat szerkesztése lebegett szemeim előtt. E célból mindenekelőtt az OTI Csengery-utcai Rendelő Intézetének nagy beteganyagán modellméréseket eszközöltünk. A modellmérések alapján feltárult előttünk — a fogívszélesség és a fogívhossza közötti viszony számbavételével — a valóságos szájméretekhez közelebb álló kanálméretek szerkesztésének lehetősége. Függetlenül tőlem Kemény is szerkesztett egy új kanálsorozatot, amelyre azonban nem térek ki. Mielőtt a méréseket és az eredmények kiértékelésének módszereit ismertetném, legyen szabad a bevezetőben említett történelmi fejlődés alátámasztására. emlékeztetnem a fogorvosi cégek régebbi katalógusaira. Ha megnézzük az Ash. S. S. White, De Trey, Jetter stb. cégek árjegyzékeit, sokszáz különféle alakú és nagyságú gyárilag előállított kanalat találhatunk. Ennek a lenyomatkanáltúltengésnek vetett véget az Ehricke-sorozat megjelenése. Kétségtelen, hogy ez a sorozat —sok hibája mellett is — a gyakorlatban eddig a legjobban bevált. Kiegészítve az Angle-féle orthodontiás kanálsorozattal (magas szélű kanalak, a fogmedernyúlvány lemintázásához) és valamilyen fogatlan szájhoz való sorozattal (kicsiny, könnyen hajlítható fémből készült kanalak. Green, Supplee, Tryfus szerint), úgyszólván minden a gyakorlatban adódó esethez megvan a megfelelő kanalunk. Mindebből tehát az a tanulság, hogy a történelmi fejlődés a sok gyárilag előállított kanáltípustól, az egységesebb, kevesebb kanálból álló sorozat felé vezetett. Célkitűzésünk a kanálméretek járatása volt. Főleg a kanálszélesség és a kanál hosszának célszerűsége érdekelt. Hogy a legmegfelelőbb méreteket megállapíthassuk, mindenekelőtt számos szájban, Щ. modellen igyekeztünk a fogívszélesség és a fogívhosszának variációs skáláját, a méretek középértékét és a két méretből adódó ú. n. fogívindexet meghatározni. Az OTI beteganyagából 850 modellt gyűjtöttünk össze. Ezt az anyagot három csoportra osztottuk : 1. Fogatlan száj, 2. előlfogas száj, 3. fogas száj. A mérésekre kiválasztott modellanyag a következőképen oszlott meg : I. Fogatlan felső 200 eset. II. Fogas felső, 150 eset. III. Előlfogas felső 100 eset: összesen 450 eset. I. Fogatlan alsó, 100 eset. II. Fogas alsó, 100 eset. III. Előlfogas alsó 200 eset : összesen 400 eset. A mérőpontok kiválasztása az antropológiában alkalmazott módon történt. A fogívszélességet a bölcseségfogak (ill. tuberek) tájékán mértük, a fogív hosszát, a bölcseségfogak distális végét (ill. a tuberek hátsó végét) összekötő egyenesre, a metszőkig terjedő merőleges adta. (Martin 80, 80/1, 80/2, 80ja számú mérése.) Az antropológusokat főleg két méret viszonyából adódó ú. n. index érdekli. . . , , ,, . , , fogívszélesség X 100 A fogívindexet olymodon nyerjük, hogy—1--------------------------aranyat megadjuk. Ilymófogívhossza dón egy számot nyerünk, amely megmondja, hogy hány százalékkal haladja túl a fogívszélesség a fogív hosszát. Antropológiai mérések ezreiből tudjuk, hogy pl, a recens európai fogívindexe felül 124, alul 148. Negroid afrikai népeknél a kérdéses index felül 104, alul 115. Vagyis, minél hosszabb és keskenyebb valamely fogív, annál kisebb (100- hoz közelebb álló), és minél rövidebb és szélesebb, annál nagyobb az indexe. A mérési eredményeket az ismert statisztikus módszerek szerint értékeltük ki. (I. és II. táblázat.) A táblázatok kapcsán néhány különleges szempontra kívánom felhívni a figyelmet. A fogas szájak mérése alapján nyert fogívindexek, anyagunkon valamivel magasabb értéket szolgáltattak, mint a nyugateurópai átlagértékek. (Felül 133, alul 155, a jelzett 124 és 148 értékkel szemben.) Valószínűleg a népességünkön megnyilvánuló szélesebb arcú mongolkeveredés következménye. A nagyobb index ugyanis szélesebb és rövidebb fogívekre mutat. Feltűnő a felső és alsó előlfogas szájak indexeinek nagymérvű csökkenése. (Felül 118, alul 149.) Természetesen ez nem faji jellegből adódik, hanem azzal áll
