Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
A LENYOMATKANÁL PROBLÉMÁJA lOf összefüggésben, hogy az oldalfogak elvesztése révén, a fogívszélesség és hosszúság közötti arány, időlegesen — amíg a frontfogak is el nem vesznek — eltolódik. Ebből a tényből fontos következtetéseket vontunk le, újabb kanáltípus és méretre vonatkozóan, amint arra majd kitérünk. Mielőtt a kanálméretek szerkesztését ismertetném, legyen szabad egynéhány példával érzékeltetni, mit is jelentenek ezek az index eltérések. Három felső fogatlan modellt (i., 2. és 3. ábra) mutatunk be. A vonatkozó indexek felül 107, 125, 141, mutatják az átmenetet a keskeny és hosszú szájtól a rövid és szélesig. A középső modell a középértéket, a szélsők a plusz és mínusz variánst képviselik. Természetesen ugyanazon indexszám mellett is még számos különféle nagyság fordulhat elő. Már e néhány példa is mutatja, hogy micsoda szélsőséges értékeket kell a lenyomatkanállal leküzdenünk. A jó lenyomatkanál, Balogh szerint, legalább 0-5 cmnyire kell, hogy a fogak, ill. állcsontrészietek orcái (buccalis) szélétől elálljon. Ezt természetesen csak úgy érhetjük el, ha a variációs szélességen belül, különféle méretű 1. ábra. Index = 107. Mínusz variáns. Hosszú keskeny száj. 2. ábra. Index = 125. Középérték. Arányos száj. 3. ábra. Index = 141. Plusz variáns. Rövid széles száj. kanalakkal rendelkezünk, vagy pedig, ha olyan kanalat szerkesztenénk, amelynek oldalfalait tetszésünk szerint változtathatnánk. Bizonyos kísérletek ez irányban is történtek, nevezetesen Kidder, Pareidt, Wardle és mások szétszedhető és beállítható kanalakat gyártottak. Ezek azonban a gyakorlatban nem terjedtek el. Nézetünk szerint a fixméretű kanalak helyes szerkesztésénél a következő két szempont mérvadó : 1. A kanálméreteknek — legalábbis a szélességnek és a hosszúságnak —, a variációs szélességen belül, 0-5 cm-es emelkedése kívánatos. 2. A kanálszélesség és hosszúság közötti arányt úgy kell megállapítanunk, hogy az index-középért ék körül variáljon. Vájjon a forgalomban levő kanalak eleget tesznek-e e kettős szempontnak? Tekintettel arra, hogy a gyakorlatban leginkább az Ehricke-soroz&t terjedt el, csupán ennek ismertetésére szorítkozom. A III. táblázat a Svédországban gyártott Ehrickesorozat méreteit és indexeit mutatja. Antropológiai méréseink alapján a következő kifogásokat emeljük ezen sorozat ellen. 1. Az alsó kanalak indexe (vagyis a szélesség és hosszúság aránya) túl alacsony az általunk talált fogívindexekhez viszonyítva. Itt lényeges változtatásokat ajánlunk (IV. tábla.) 2. A felső kanalak méretei jobban összhangban állnak az anyagunkon nyert mérések adataival. Kisebb javítások itt is szükségesek. 3. Az E/mc&e-sorozatból hiányzó már gyártott, de feledésbe merült, Kemény
