Fogorvosi szemle, 1948 (41. évfolyam, 1-12. szám)

1948-02-01 / 2. szám

1948 február hó

No, 2. szám

FOGORVOSI SZEMLE

FŐSZERKESZTŐ : DR. VARGA ISTVÁN

(f EREDETI KÖZLEMÉNYEK ")

A budapesti Stomatológiai Klinika közleménye. Igazgató: Dr. Balogh Károly egyet. ny. r. tanár.

A kivehető részleges fogpótlás kritikája

Írták: DR. LÖRINCZY ERVIN egyet. m. tanár és DR. FÖLDVÁRI IMRE egyet, adjunktus.

Ellentétben az elmúlt évtizedek felfogásától, a mai modern protetikát biológiai alapél vek jellemzik. A mi meghatározásunk ezt abban jelöli meg, hogy a fogpótlás mint idegentest az élettanilag változó szájviszonyok közepette működés céljából a legmagasabb teljesítménnyel alkalmazkodjék. Schröder a biológiai szemléletet a következőkép fejezi ki: a protézis okozta ingereiket olyan/ korlátok között kell tartani, hogy a szervezet azokra fiziológiai mértékben reagálhasson, vagyis a megzavart egyensúlyt lehetőleg helyreállíthassa.

A protetika egyik legkiterjedtebb és legsokoldalúbb problémája a kivehető részleges fogpótlás, amely működés szempontjából mint hasznos elem a maradék fogazatot munkájában kiegészíti és éppen ezért Elbrecht szerint tehermentesítő tényezőknek tekinthető. Ilyképpen a részleges protézis a maradék fogazathoz viszonyítva tehermentesítő protézis.

Messze vinne az idevonatkozó irodalmat pontos vizsgálat tárgyává tenni. Ha az általunk ismert szakirodalomból, mely tulajdonkép ma már tananyagot képez, végső eredményt akarunk levonni, akkor elmondhatjuk, hogy Schröder, Wustrow, Kennedy, Balters, Stein, В. Müller, Elbrecht, Wild, Koller viszonylag legújabb kiadású tankönyvéig bezárólag e kérdést meglehetős azonossággal ítélik meg. Ez abban a teoretikus állásfoglalásban jut kifejezésre, hogy megterhelés szempontjából a „vegyes forma“ az ideális megoldás, ha csak nem kivehető hídról van szó. Más szóval: mindig arra kell törekedni, hogy a maradékfogazat és a nyálkahártya egyformán részt vegyen a teherviselésben. Itt említjük meg, hogy gingivális megterhelésről beszélni, mint Wild és B. Müller szerint szokás, anatómiailag helytelen meghatározás. A gingiva a parodontiumnak egy része, mely az állcsont fogatlan részein resorbealódik és ott többé nincs. Az alveolaris gerincen jelenlevő, ugyancsak feszes nyálkahártya egészen az elmozdítható áthajlási redőig nem tévesztendő össze a gingivával.

Az ú. n. vegyes megterhelési forma esetében a rágásból származó erőátvitel kétféle módon történik. Az egyik mód a rágófelszíni támaszték, mely