Fogorvosi Szemle, 1944 (37. évfolyam, 1-11. szám)
1944-03-01 / 3. szám
65 H. B. 1943 június 19-én keresett fel rendelőmben. Kikérdezése folyamán a következőket mondta el: „1943 május 21-én vonaton, nyitott ablaknál utazott. Egy idő múlva úgy érezte, hogy a menetirányba fordított jobb arcfele túlságosan kihűl. Kiszállás után pedig hűvös hátszélben haladt és ekkor az volt az érzése, hogy a háta „csontokig“ fázik. Május 24-én a jobbarcfelének alsórésze az állkapocs táján feldagadt. Kezelőorvosa fertőzéses meghűléses mirigydaganatot állapított meg, amelyre száraz meleg borogatást és deseptylt rendelt. Három nap múlva a duzzanat lényegesen csökkent. Június 8-án jobbarcfele megbénult. Ezzel egyidőben nyelve jobboldali részében ízérzését elveszítette. Orvosa arcidegbénulást állapított meg. Kezelésére belsőleg salicyl-készítményt és külsőleg kenőcsöt kapott. Az orvosi utasítás szigorú betartása ellenére állapota nem javult. A jobbarcfelében jelentkező fájdalom egyre fokozódott. A fájdalomcsillapítók nem használtak. Láza 38 és 39° között ingadozott. Az íz-érzés zavarán kívül még más tüneteket is tapasztalt: hallása mindkét oldalt erősen csökkent, egyensiilyzavarok is jelentkeztek: szédült és járása bizonytalanná lett. Hallásromlása miatt fül-orr-gégeorvoshoz fordult, aki a jobb alsó állcsontban egy daganatot fedezett fel. Az orvos feltevése szerint a bénulást ez az állkapocsdaganat okozta. Ezért sürgős műtéti beavatkozást javasolt.“ Ezen előzmények után került hozzám a beteg. Ekkor statusa a következő volt: homlokának jobbfelét ráncolni, jobbszemét behúnyni nem tudja. Az orr-ajaki redő elsimult. A bénult oldalon a szájzug lelóg. Tekintettel arra, hogy betegemnek ízérzés-, egyensúly- és hallászavarai is voltak, az ideg ismert anatómiai lefutása és elágazódása a gyulladás lokalizációját lehetővé tette. Az arcideg a szikla-csontban a belső hallójárat csatornáján át halad a hallóideggel együtt, majd egy különálló vezetékbe: a Fallop-csatomába kerül, ahol hirtelen meghajolva alkotja a térdes dúcot (ganglion geniculi). A csatornát elhagyva, a koponya alapján levő foramen stylomastoideumon lép ki és felfelé hajolva, a külső hallójárat előtt a parotis mirigye által takarva és annak rétegei közt jut a homlokhoz, szájpadhoz és archoz, mely utóbbinak mimikái izmait látja el. A Fallop-csatornában a térdes dúcból indul ki a nervus petrosus superficiális maior, amely az ik szájpadi dúccal (ganglion sphenopalatum) van összekötve. Mozgató és. könnyelválasztó (nerv. lacrinalis) rostokat tartalmaz. Ugyancsak a térdes dúcból indul ki a nervus petrosus superficiális minor, amely a foramen oválison kilépő nervus mandibularis dúcával a ganglion
