Fogorvosi Szemle, 1944 (37. évfolyam, 1-11. szám)
1944-02-01 / 2. szám
42 A nagybányai OTI-kórház sebészeti osztályának közleménye (osztályvezető főorvos: Nyakas Ákos clr.). Az orrlégzés és a fogíny. I Irta: KISFALUDY BERTALAN MIKLÓS dr. adjunktus. A légzés rendes körülmények között — akárcsak majdnem minden szárazföldi állatnál — az embernél is, az orron át bonyolódik le. A kisegítő szájlégzést csak akkor vesszük igénybe, ha az orrlégzés valami okból — részben vagy egészben — gátolt, vagy ha az orron át beszívódott levegőmennyiség nem elég a szervezet szükségleteinek kielégítésére (légszomj). Az orrapparátus bonctani és élettani berendezése is ezt igazolja teljes mértékben. Az orrtomác szőreitől a choanákig nem egy függelékszerv végzi a levegő szűrésének, portalanításának és felmelegítésének, vagy lehűtésének munkáját. A melléküregek — nézetem szerint — a hő- és légzésszabályozáson kívül a kilégzéskor széndioxidos levegővel telnek meg, amit belégzéskor beszívunk s így a légzőközpontra a gyakorolt ingerlő hatás által erősebb légzési ingert okoznak. A szaglószerv disztális pólusának az orrbahelyezése is a fiziológiás légzéskor keletkező esetleges szagérzés által védekező eszközül szolgál a mérgező gáznemü anyagok ellen. A szervezetben a szabályostól és az élettanitól való minden eltérés nyomot hagy maga után; így van az azon esetben is, ha az orrlégzésünk teljes, vagy részleges kikapcsolása mellett tartósan és nagyobbrészt szájlégzésünkre támaszkodunk. Az orron át áramló kellő mennyiségű levegő hiányából származó elváltozásokon kívül oly elváltozások is állhatnak elő, amelyek azáltal keletkeznek, hogy a szájon keresztül a szokottnál, illetőleg a rendeltetésén felül több és nagyobb mennyiségű levegő tartósan, vagy éppen állandóan áramlik át a tág szájnyíláson. Egyéb elváltozásokon kívül magában a szájban is mély nyomot hagy a főként szájon át való légzés, tekintve, hogy az (Tátrallyay szerin!:) naponta kb. 26.000-s7.er ismétlődik. Szabó szerint, mivel az inspiráció alatt a pofa és az ajkak az állcsonthoz, illetőleg a fogakhoz szorulnak, az állcsontok oldalról benyomódnak és a fogív eltorzul. Szerinte ez már a serdülőkorban keletkezik. Morelli szerint a keményszájpad és az orrsövény, illetőleg annak elhajlása között, fejlődéstani kölcsönösség mutatható ki és hogy a gátolt orrlégzés pótlására rendszeresített szájlégzés nemcsak a fogakra, illetőleg a fogívre, hanem a nyelv és a többi lágy
