Fogorvosi Szemle, 1944 (37. évfolyam, 1-11. szám)
1944-02-01 / 2. szám
43 részek alakító hatására, vagy ezen hatás elmaradásakor maga a keményszájpad is szenvedhet torzulást és kóros elváltozást, főképpen a serdülőkorban. Tátrallyay ugyancsak a gátolt orr légzésnek tulajdonítja a pofa és a nyelv idomító hatásának (illetőleg ennek elmaradásának) a fogívre és a keményszájpadra gyakorolt torzító hatását. Egy alsó ajaktumoros betegünknél — akinek tumorját csak nagy defektus visszamaradása árán tudtuk eltávolítani — tűnt fel pár hónappal a műtét után, hogy főképpen az alsó metszők körül nagyfokú pyorrhea keletkezett, a fogíny annyira lesorvadt, hogy a fognyak szokatlanul leesupaszodott, a fogakon nagymennyiségű fogkő volt található. Tekintve, hogy a betegnél a műtét előtt az említett elváltozások nem voltak jelen, feltétlenül összefüggést kellett keresnem a műtéttel, illetőleg az utána keletkezett nagy defektussal. Elgondolásom szerint hiányozván a szájüreget záró lágyrészkapu, beszédnél és légzéskor a levegő szabadon ventillálhatott a szájüregen ki és be, azonfelül —■ ahogy megfigyeltem — a beteg, hogy nyála ki ne csorduljon a szájából, gyakran szívta be a nyálát az alsó fogain keresztül, így a fokozott és szokatlan — úgyszólván — állandó légáramlás miatt a fogíny rendkívül nagy mértékben volt kitéve száradásnak, ami nemcsak a fokozott fogkőképződésnek lett okozója, hanem a fogíny gyulladásának és sorvadásának is, hasonlóan a csökkent nyálelválasztású, vagy hosszas, főképpen lázas betegségben szenvedők nagyobb pyorrheás és fogkőképződéses hajlamához. Elgondolásom eldöntése végett, nagyszámú fül-orr-gégebeteg anyagunkon sorozatos megfigyeléseket tettem és arra a megállapításra jutottam, hogy a tényleges orrlégzés-zavarban szenvedő betegeknek majdnem száz százalékánál az orrlégzés gátolásával arányos mértékű fogínysorvadást és természetesen fokozott fogkőképződést lehetett észlelni. Az orrlégzés gátoltságának, illetőleg annak fokának megállapítását természetesen nem kötöttem teljes mértékben a beteg alanyi panaszaihoz, tekintve hogy ez legtöbb esetben értelmesség, szellemi színvonal és érzékenység dolga is. Jött beteg (egyéb panasszal!), mindkét orrfelet teljesen eltömeszelő és az orrnyílásokból kilógó habarccal anélkül, hogy az orrlégzésre ismételt kérdeződésem és „bebeszélniakarásom“ ellenére a legkevesebb panasza is lett volna. Gyermekkora óta fennálló orreldugulásos betegünk pl. már csak azért sem panaszkodhatott orrlégzészavarról, mert „így szokta meg és nem is tudta, hogy másképpen is lehet lélegzeni, mint a szájon át“. Más esetben viszont orrideges betegünk a*
