Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1943-03-01 / 3. szám
64 fi egyedülálló nagymetsző nőtt ki, élével a középvonalban kissé balra fordultán. Szabad szélén 4 csipke látható, két nagyobb szélső és két kisebb középső. Jobb széle erősebben lekerekített, mint a bal. Az occlusio Angle II. osztálynak felel meg, jobb oldalt azonban kifejezettebb. Családjában hasonló rendellenesség nem volt, degenerációs stigmákat nem találnak. Kisfokú strabizmus, hajzaton kisebb szőke foltok. Jól fejlett, táplált gyermek, szellemi visszamaradottságot nem találunk. Koraszülött volt (7 hónap). A felső nagymetszők apláziája a legritkább anomáliák egyike, az 1920 óta~megjelent nagyobb-e tárgykörű könyvek leírt esetei között nem találtam. Euler fentidézett könyve idevonatkozólag a következőket mondja: „Am seltestens kam die Nichtanlage diejeniger der oberen, mittleren Schneidezähne ...“ A leírt status a felső nagymetszö apláziájának esete (4. ábra). A röntgenfelvétel a középvonalban elhelyezkedő nagymetszőt mutat (5. ábra). Visszamaradt csira, vagy retineált fog nem látható. A fogbélkamra és fogbélcsatorna erősebben tágult, de nem osztott. Oldalirányú teljes fogsorfelvételeken más rendellenesség nem található. Azon elméletek közül, amelyek fogak apláziáját magyarázzák — legkézenfekvőbb> a fogak számának ősidők óta tartó állandó visszafejlődése, amely rendszerint szimmetrikus. Leggyakoribb a felső kismélszők és a bölcseségfogak hiánya, bár ez utóbbi .leginkább lát- ■C szólagos, miután a fog kifejletten, helyszűke miatt a csontban visszatartott. Egyes szerzők szintén redukcióval magyarázzák a felső ötösök egy gyökerét, aminek tulajdonképpeni oka a hátsó őrlőkhöz hasonlóan a disztálisan álló fogak összenyomottabb volta. Legritkábíbak közül való és forrásmunkáimban sehol nyomát nem találom olyan leírásnak, amely tejnagymetszö-apláziájához csatlakozóan ugyanazon szájban bekövetkezett nagymetsző-apláziáról tudósítana. Már egy magában tejnagymetsző-aplázia is a ritkaságokhoz tartozik. Az aplázia második okaként messzemenő fejlődési zavarok szolgálhatnak. Ez az ok jelen esetben nem szerepelhet, mert a beteg más természetű fejlődési zavarokat egyáltalán nem mutat. Aplázia oka lehet interkurrens betegség következtében elpusztult csira is. Szóba jöhetne még az öröklődés, ami esetemben nem mutálható ki. A fog apláziája itt valóságos. Létrejöttének oka valószínűleg a
