Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1943-03-01 / 3. szám
65 két nagymetsző csirájának egybeolvadása és a fognak a megnagyobbodott zománcszervből való kifejlődése. Ezt látszik igazolni a tág fog- Trélürég, a fog^elénék szimmetrikus csipkézettsége. A csira összeolvadásának okát a felső állcsont megszükűlésében kell kéreimmk, aminek InTvélkezinénye lehet a csirák előre- és összetolódása. Az állcsont szűkülete a koraszülöttség okozta nehezebb táplálásra vezethető talán vissza, miután a szervezet és vele az állcsont fejlődése is hátráltatva volt. Igen érdekes lenne ilyen eseteket — esetleg a születéskor készítendő röntgenfelvételek útján — már a születéstől ellenőrizni. így ezen anomáliák létrejöttének valódi okát találhatnék meg és nem kellene megelégednünk feltételezésekkel. VILÁGSZEMLE. rroL Dr. E. WANNENMACHER (Berlin): A „fagszú prophylaxisának mai állása1'-ról című, a Stom. klinikán 1942 okt. 2!)-én tartott előadásának kivonatos ismertetése. Picherill (1914) óta általános elismert elv, hogy a fogszü civilizációs betegség. Hogy a civilizálatlan sem szumentes, az bizonyos, de sokkal kisebb a szuvasodás gyakorisága. Ezt mutatják pl. Pedersen vizsgálatai, melyek szerint a Kelet-Grönlandban élő civilizálatlanabb eszkimóknak jobbak fogaik, mint nyugat-grönlandi fajteetvéreiké. A szuvasodás a 18—19 száizad folyamán terjedt el igen nagy mértékben. Keresnünk kell, hogy milyen körülmények változtak meg, amelyek ezt a változást okozhatják. A kőkorszakban igen erős kiválasztódás volt, csak az érte meg a felnőtt kort, aki erre testileg alkalmas volt. De még ma is ilyen erős kiválasztódás van a civilizálatlan négereknél, akiknek igen jó a foguk: egy négeranya 10—15 újszülöttje közül 2—3 ha felnő! Középeurópában viszont igen alacsony a csecsemő- és gyermekhalandóság. Bizonyos, hogy változott az emberek táplálkozása. Ezért általános az a hit, hogy a caries-gyakoriságot illetve mentességet alimentaer úton lehet befolyásolni. Az kisérletileg bizonyított tényL hogy a fogak fejlődési periódusában való táplálkozási hibák a fog zománcának tökéletlenségeit eredményezik. Ismeretes pl. D-hypovitaminosisnál a zománc-defektusok fellépte, bár ezek nőm jellegzeteseit erre a táplálkozási zavarra. Azonos defektusok észlelhetők pl. a parathyreoidea működési elégtelenségénél, valamint flnor-toxikosianál. Ha .súlyosabb zománc-hvpoplasia van, akkor élvMlTözíTj’ van a dentinben is. Fontos tudni, hogy különböző fertőző betegségek folyaniányaként, valamint a fejlődési periódusban átélt malária és lues következtében is ilyen zománc-hypoplasiák képződnek. Mellanby véleménye szerint ezek a liypoplasiák teszik szuvasodásra haj lantossá a fogakat. De súlyos hypoplasias fogak is caries-immunok maradnak sok esetbeip-*őt alig van különbség a hypoplasiás és ép fogak szuvasodási liaj-W cisCtrr » ^ i ű— ... ' j ' / A ' :■__t%{£ C« fi*
