Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1943-11-01 / 11. szám
242 vetettek- Ezek közé tartoznak elsősorban a trigeminus ingerei. Esetünk ben. a n. facialis rostjait úgy közvetlenül a n. lingualis útján, mint közvetve a n. alv. inf. útján is érhette inger. Esetemben a ritkább változat látszik valószínűnek, minthogy a közvetlen inger a n. lingualis útján nem zárható ki. A könnyelválasztás segélyével az is megállapítható, vájjon egy inger a n. facialist a ganglion geniculitól centrálisán, vagy peripheriásan éri. A könnyelválasztást szabályozó idegrostok ugyanis a g. geniculitól a n. petrosus superficialis majorba ágaznak el és így a n. facialist a g. g.-tól centrálisán érő inger a könnyelválasztást izgató értelemben fokozza, vagyis egyoldali könnycsurgást okoz. A n. facialist, viszont a g. geniculitól peripheriásan érő inger nem okoz könnycsurgást. Esetemben tehát a könnycsurgás elmaradása a n. facialis peripheriás ingerlésére mutat, aminthogy ezt az ingert kizárólag csakis a befecskendezés okozhatta. Mindezen összeköttetéseken kívül még a genglion oticumnak is van szerepe. Ez ugyan messze fent a foramen ovale alatt a trigeminus III. ágának belső oldalán fekszik, de azzal néhány rosttal függ össze. Így a következő összeköttetések származnak; 1. a nervus petrosus superficialis minor a g. oticumot köti össze a n. facialissal, minthogy a n. facialis hajlatában egy ágat küld a g. geniculiba. 2. Egy másik ág a n. auriculo-temporalis fülkagylói ágához kapcsolódik. A halántéktájon és a szemgödör területén érzett hő tehát magától értetődik a trigeminus érző idegének (n. auriculo-temporalis) reflektorikus ingerlése folytán. A megvakulás mindezzel még nincs megmagyarázva. A megvakulás gyors keletkezése és megszűnése ugyan már magában a recehártya vérellátásának reflektorikus zavarára mutat, mindazonáltal e reflexkapcsolat útja kérdéses. A megvakulás tünete csakis a recehártya érhálózatában beálló rövid véráramm egszűnésb ő 1 eredhet. Ennek az artéria centrális retinae-ben kell történnie. Az üterek áteresztőképességét tudvalevőleg egyrészt a vasokonstriktorok, másrészt a vasodilatatorok szabályozzák, amennyiben ezek ellentétes működése normális viszonyok között egyensúlyban van. A Vasokonstriktor ingerlése a véredény falait összehúzza, bénulása a véredényt kitágítja. A vasodilatator ingerlése a véredényt tágítja, bénulása pedig szűkíti. Élettani kísérletek igazolták, hogy főleg a chorda tympani-ban vannak ily idegrostok. Ezért tágulnak a nyelv véredényei a chorda izgatására. Ugyané tünet a n. lingualis izgatásával is kiváltható, amely a chordarostokat később veszi fel magába. Ily élettani berendezés folytán magától értetődik, hogy ha az art. cent.
