Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1943-08-01 / 8. szám
173 Ez a levél a 18-ik könyv' 2-ika, Grynaeus Simonhoz van intézve: „Ad Simonem Grynaeum, ex gingiuis laborén tem‘‘. Keltezése: Ex Ferraria, pridie Calend. Sextiles. M. D. XXXIIIT. Grynaeus nem magyar ember. Svábországban született 1493- ban, Baselben balt meg 1541-ben. Hivatására református teológus és a classica philologia kiváló tudósa. Magyarországi kapcsolata ez: sokáig volt a budai iskola tanára és a Corvinák egyik őre. A reformáció terjesztésében nálunk is hévvel buzgólkodott11. Grynaeus sokat szenvedett fogaitól, illetőleg ínyétől. Manardus már 1516-ban kezelte Budán egy foghústályogát. 1534-ben Baselból írt Manardusnak, aki akkor már Ferrarában élt megint és kérte tanácsát egyre súlyosbbodó foghúsbajában. Manardus hosszú levélben válaszol, mely ékes bizonysága nagy orvosi tudományának, de egyben elmélyült fogászati tudásának is. Az alábbiakban közöljük: Grynaeus Simon inkább mások hasznát, semmint a maga jólétét tartotta szeme előtt, amikor feghúsbetegségéről elmélkedett. Csaknem két éve szenved tőle: foghúsából bőven ömlő, hol sűrűbb, hol hígabb, sárga, bűzös genny szivárog szakadatlanul, mely a foghúst már anynyira felmarta1, hogy az elülső fogak gyökerei teljesen csupaszok. E betegség kétségkívül, tüneteinek alapján, idegen anyagelvonásnak mondható. Folyadék ömlik onnan, ahonnan nem volna szabad ömlenie, színére, szagára, mibenlétére és módjára nézve nagyon is eltér a természetestől. E tünet szükségképpen valamely betegséggel jár együtt. Lássuk tehát, melyik is az a betegség. Genyfolyás ugyanis vagy felfakadt tályog, vagy be nem hegedt seb, vagy maró anyag hatására keletkezett fekélyesedés következtében szokott fellépni. Mivel tehát sem tályogról, sem sebről nem értesít (hacsak ama tizennyolc év előttit nem említjük, mely azonban, még ha elgennyedt volna, lehetetlen a genynek ily hosszú ideig való lappangása) : a harmadik lehetőségre kell gondolni, a fekélynek és a belőle szivárgó genynek az eredetét valamely maró hatású folyékony anyagban kell keresnünk olyformán, hogy maga a genyfolyás ennek tünete csupán és a fekély e betegség folyományaként valamely egyéb közvetítő útján jön létre. Csakhogy mivel ily apró fekélyből nem ömölhet ki oly bőséggel a geny, hogy — mint írják — a sizinte szakadatlan, nagytömegű folyás miatt gyolccsal állandóan tisztogatni kelljen, m'áshol kell kutatni az okot. Mindezt nem lehet másként magyarázni, mint hogy erre a helyre állandóan anyagok tódulnak s ezáltal tartós kóros állapotot idéz elő: 11 Zovdnyi Jenő: Grynaeus címszó a Pallas nagylexikonéban.
