Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1943-08-01 / 8. szám
174 ennek folytán a táplálék nem alakul át a szokásos módon, hanem ama váladékkal keveredve, maga is mérgező anyaggá lesz. Nem hinném ugyanis, hogy minden, ami eltávozik, tiszta geny, hanem bizonyos keveréke a fekélyből származó, genynek és rosszul megemésztett tápláléknak és a beteg helyre özönlő nedveknek. Ez már abból is megállapítható, hogy a leírás hol sűrűnek, hol pedig hígnak mondja a váladékot táplálék szerint váltakozva. Hacsak magáról a foghúsról volna szó, abból mindig ugyanolyan anyagnak kellene eltávoznia1. Ezért nem a foghúsra, hanem az anyag természetére vezethető vissza ezen eltávozás és ezt az anyagot — mely, úgy vélem, az agyból szivárog le — egyebeken kívül a kimerítő szellemi munka idézi elő. Ugyanis az agynak hosszú és mértéktelen kifárasztása miatt történt, hogy se a saját táplálékát nem tudta megfelelően feldolgozni, sem pedig az egész testből felé hatoló, gőzöket nem volt képes magába szívni. Ebből az következett, hogy a benne felgyülemlett sok nedvek az alsóbb részekbe szálltak alá, bizonyos ideig bántalmazták a mellüreget és légzési zavarokat idéztek elő: végül pedig a foghús állandó szívó hatására, annak kialakult járataiban összegyülemlettek és az íny felé levezetést nyertek: hogy némi epe is keveredett el velük, azt a sárga szín is mutatja: ezekből, valamint a nyálkás anyagok maró hatásából keletkezett a foghúsfekély. A gyógyeljárásokat bizonyos rendben csoportosítandó, el kell távolítani azt a fekélyt, melyből ez az undorító anyag fakad, az általa szétfeszített részeket ezáltal egyesítvén: mivel azonban ez az egyesítés nem lehetséges míg a váladék, mely magának vájatot csinált, jelen van s ezt gátolja, azért a genyet fel kell itatni és kiszárítani, hogy a seb összeforradhasson. De, mert nyomban új váladék tódulna arra a helyre, azért ezt a folyást is meg kell szüntetni. Mivégből arra kell törekedni, hogy a lefolyó anyag a fejből kiürüljön s egyúttal az agyban többé fel ne gyűlhessék. Ha pedig ezt teljesen keresztülvinni nem lehet, másfelé kell azt levezetni. De most, ha az egész test újra megtelik, a fejet sem lehet kellőképpen kiüríteni: először az egész szervezet megtisztítását kell végrehajtani. A kezelésnek tehát hármas célja lesz: először az egész test, másodszor a fej kiürítése, harmadszor a fekély kigyógyítása. És tekintettel a betegség huzamos voltára1, fel kell erősíteni azt a szervet, amelyben az anyag felgyülemlik, magát az anyagot másfelé kell vonni s gondoskodni kell a foghúsról is, hogy újra fel ne sértődjék. Végeredményben hármas célt kell tehát szem előtt tartani: ellenállóbbá tenni a fejet, elvonás és ápolni a foghúst. Hogy tehát az utolsó helyen említett célnál kezdjük a gyógyeljárást, az egész testet akarván meggyógyítani, végezzünk érvágást. Nyár
