Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1943-08-01 / 8. szám

172

Befejezhetném, de legyen szabad még néhány dolgot megemlítenem, ami kiváltképpen hasznos vagy káros a fogaknak.

Használ a fogaknak.

Erdei fodormenta, zsálya, szurokfű, égetett farkas- vagy nyúlfej, tamariseus-fa, kőrisfakéreg. Sózott oliva vízben, verbena gyökere. Kömény. Ötlevelű-fü borpái’lata. Keserű lapu gyökere. Égetett szarvasagancs, tengeri hagyma ecetben, olaj seprűje, vad olajfa levele 4 hacillata-nyivel a fogak dörzsölendők. (A latin gyógyszernevek elnevezését P ár iz-Pápai szótára és W. H. Maigne D‘Arnis Lexicon manuale ad scriptores mediae-et. infimae latinitatis. Paris 1858 után adom. Szerző.)

Ártalmas a fogaknak.

Nagyfokú hideg vagy meleg, kivált egymásután. Édességek, rágós, keserű, kemény dolgok, tej, nagy és kövér halak, retek, hagyma, savanyú káposzta.

Sokat fűzhetnék még hozzá, de remélem, a) mindenható Isten segítségével már e kevés is megőrzi Főtisztelendőséged fogait, szemét és egész testét épségben: amiért öt, az igazi gyógyítót illesse tisztelet, neki szóljon minden dicséret és magasztalás, most és mindörökké.

Isten veled. Budán, 1514 augusztus hó 9-ikén.

Mit jelent e levél fogászattörténetileg? Tekintve azt, hogy Manardus azonnal válaszolt a püspöknek, tehát szinte kapásból írta, azt kell mondanunk, hogy orvosi tanulmányaiban és gyakorlatában igen tüzetesen foglalkozott a fogak, a foghús betegségeivel és gyógyításával, gyakran adhatott ilyen tanácsokat és nem egyszer írt föl ilyen recepteket, mint különben az ókor és középkor valamennyi nagy orvosa, kezdve Hippocratesen Galenosig, vagyis abban az időben, amikor a foggyógyászat az egyetemes gyógyászat kebelébe tartozott, habár mint nem nagyon lényeges és nem nagyon szeretett függeléke is. Manardus fogászati gyógytárában megtaláljuk az összes szereket, amelyekről Hippocrates, Celsus, Gálenos szól, megtoldva még számossal, amiket az ő ideje (részben saját maga is) hozzájuk csatolt. Foghúzásról vagy fogpótlásról persze hiába keresünk megemlékezést Manardusniál. Ez a kor felfogása szerint nem volt orvoshoz méltó foglalkozás. Mindent összevetve, e levél tanúsága szerint, azt kell mondanunk, hogy Manardus kitűnő korabeli ,.fogorvos“ is volt.

E levélnél fogászattörténetileg sokkal nevezetesebb Manardus másik, kizárólag a fogászatnak szentelt levele, sőt bátran állíthatjuk, bogy jelentőségre nézve páratlanul áll szakmánk egész történetében.