Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1943-08-01 / 8. szám

171 exequi, quod heri8 dignitas tua reverenda mihi commisit, eursim adnotaui, quae nunc occurrerunt, ad ocoloru dentiumquae preserua­­tionem conducentia“. Eleget akarván tenni főtisztelendőséged teg­napi megbízásának, sietve feljegyeztem, ami most eszembe ötlik a szemek és a fogazat épségben tartását illetően9. Majd általánosságban leszögezi: „gargarizálni és öblögetni kell a szájat ecetes vízzel, a fogak egyébként az alábbi szerek egyikével letisztítandók. Vegyük sorra te­hát a szem és fogazat néhány gyógyszerét“. A szemkezelés részletes letárgyalása után: Fogak számára. Fehér rózsából és ennek magvából9a egy-egy drachmát, fehér szántaiból, fehér borostyánkőből (vagyis abból a kövecskéből, amit köznyelven pater noster-ambrának neveznek), fehér margarétából egy-egy skropulumot, mastixból, fahéjból egy-egy drachmát kissé szét kell morzsolni és kevés rózsamézzel alaposan elegyíteni. Esténként ujjúnkat a keverékbe mártva, azzal a fogak jól ledörzsölendők. (Iler­­czeg helyesen jegyzi megfogkefét akkoriban még nem ismertek.) Reggel öblögetni kell fehér borral, amelyben nősziromgyökér (radix iridis sicca, Páriz Pápai szótára) főtt. A fogpiszkálók mastixfából ké­szüljenek. Legjobb egy mályva-fajtának a gyökere, amelyet Itáliában magyarfünek (herba ungarica) neveznek, latinul és görögül úgy hi­szem alcea a neve10. s Az általam használt Manardus-ki adásban a levél kelte: Vale. Nonis Augusti. M.D.XIHI. Budae. A püspök tellát 1514 augusztus 8-ikán írt Manar­­dií-s-nak. Herczeg szerint augusztus 4-ikén. A Magyary-Kossa használta Nemzeti Múzeumi példány szerint: ,,ex aedibus nostis, Budae 1. Augusti 1514". * A levelek latin fordítását kéréseimé a fiatal tudós, Siklós József vé­gezte, dr. Siklós Armánd kartársunk fia. Hálásan köszönöm neki. "a Mi mindent csináltak akkoriban rózsából, azt Szekfű Gyula után idézem: „.. .már a XVI. századbeli nagybirtokosnék is tudják különböző házi­szereik titkait és hogy a XVII. században mi mindent állítanak elő házilag...; erre jellemző a rózsavirágzás idejére adott utasítás: ,a jó gazdaember sok vad­rózsát, vagy parlagi róizsát hozat magának és abbúl rózsavizet éget, vagy az kerti rózsából. Azonkívül rózsajülepet rózsaszirupot, rózsaczukrot, rózsaliktá­­riumot, rózsaecetet, rózsamézet, rózsaolajat, rózsabort, rózsaízt és más hűsítő eszközöket* készítenek, ekkor már ezek egyikét-másifcát a parasztok közül is többen eltanulták“. Hóman-Szekfü: Magyar Történet. 2-ik kiadás, III. kötet, 523-ik oldal. ’• Manardiís egy másik levelében (X. könyv 5. levél ez olvasható: „Al­thaeae, alceae, quam alii candetariam, alii haorbam ungaricam vocant”, amihez Herczeg megjegyzi (Manardus-tanulmány 163-ik jegyzet), úgylátszik Manardus a magyarfüvet az alteával (Malva altea B.) azonosítja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom