Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1943-06-01 / 6. szám
125 lyebb pontján gaze-drain behelyezése sok esetben javait. Nagyobb lágyrész hiány esetében a tátongó seb nem zárható teljesen, csak sebszűkítés végezhető nagy átöltő drótvarrattal, melynek végén fémlemezt vagy gazecsomót rögzítünk. Ha a lágyrészsebek idejekorán nem részesültek elsődleges sebelzárásban, — a roncsolt seb a felhelyezett védőkötés alatt tátong s ha a nagyobb fertőzés el is marad, a szövetek zsugorodása jön létre, majd pedig a seb a másodlagos gyógyulás jeleként, mélyen behúzódó hegszövettel záródik. A sokszor torzító hegesedéseket hónapok múlva műtéti úton kell azután megszüntetni. Az elsődleges sebkimetszés, sebelzárás műtétét sem követi minden esetben „per primam intentionen“ sebgyógyulás. Ha ugyanis a lágyrészseb mélyén fertőzött idegen test (fémszilánk), csont sequester, vágj’ széttört fog rejtőzik, az elsődleges sebelzárás áldozatul esik a seb mélyéből előtörő gyulladásos folyamatnak és elhúzódó, másodlagos sebgyógyulás jön létre. (Lásd 7. ábra.) A lágyrészek szakszerű ellátása .mellett tehát nagy gondot, kell fordítanunk a csontsebek gyógykezelésére is, minthogy a lelkiismeretes csontseb-kezelés és az esetleges műtét hónapokkal megrövidíti a csontseb gyógyulási idejét. (13. a. b. ábra.) A lövéses állcsontsérülések tulajdonképpen mind nyílt törések, tehát legtöbb esetben fertőzött csonttörésekkel van dolgunk. Az egyszerű gyalogsági- vagy gépfegyver lövedékek gyakran nem ejtenek roncsolt sebet, annál nagyobb roncsolási okoznak a robbanótöltények, valamint az akna- és gránát szilánkok. A lőtt csontsebeket mindig fertőzötteknek kell tekintenünk, tehát gaze-drainage-val a lövési csatornának úgy a bemeneti, mint kimeneti nyílása ellátandó. Igen jó eredményt láttam Calot-olajos gazedrainage-tól, amelyet már Winternitz és Erdély is előszeretettel alkalmazott. Kórházi osztályunkra a sérültek nem friss állapotban kerülnek, hanem hetekkel, sokszor 1 % hónappal a sérülés után, egy részük a tábori és front mögötti magyar és német kórházak részéről mind sínes, mind sebészeti ellátásban részesült*. A gránát-, vagy aknaszilánk, de gyakran a gyalogsági vagy géppuska lövedék 'által okozott állkapocs sérüléseknek is gyakori következménye a darabos törés. A roncsolt, darabos háborús állcsonttöréseknél sokszor támad kisebb-nagyobb sequester képződés. Ha a letört állcsontrészek a csonthártyától megfosztva elveszítik biológiai összeköttetésüket az állcsonttal, a szervezet részére idegen testté válnak, amelyektől a szervezet