Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1942-04-01 / 4. szám
91 bejárt osztályunkra a kanül tisztítása céljából. Az újabb kórházi felvételkor az arcsipolyon át a váladék még mindig ürült. A befejező műtét alkalmával helyi érzéstelenítésben az arcsipolyjáratot kb. 1 cm mélységben exstirpáltuk, a csonkot lekötöttük, eatgut-öltésekkel süllyesztettük. A sebszélek p. p. egyesültek. A beteget ambulanter kezeltük tovább, a kanült a sipolyjáratban hagyva tisztítottuk. A kanül végleges eltávolítása nyolc hét múlva történt. Azóta 10 hónap telt el, az archeg reakciómentes, nyálfolyás nincs, a járat a szájüreg felöl a belső sipolynyíláson át szondázható. A beteg gyógykezelése hosszabb időt vett igénybe, melynek oka egyrészt az első műtét sikertelensége, másrészt a beteg újbóli kórházi felvételének akadályoztatása. Tény, hogy magunk részéről sem siettettük a gyors befejezést, időt engedve a belső sipolyjárat kialakulására, továbbá a heges zsugorodás és újbóli elzáródás megakadályozására, és ezért célszerűnek tartottuk, hogy a kanül hosszabb ideig maradjon a sipolyjáratban. Az eljárással a külső sipolyt sikerült belsővé alakítani. Kérdés. — Felelet. 11 éves paciensem fogállása korántsem folyik a megszokott mértékben. A kérdésre a választ az alábbi közleményben adljuk meg. * Közlemény a budapesti kir. magy. Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatológiai Klinikájáról (igazgató: Máthé Dénes dr., egyet. ny. r. tanár). A fogváltás időbeli variációi. írta: SZENTHE ISTVÁN dr. egyetemi tanársegéd. Mindennapos orvosi gyakorlatunk folyamán mindig a betegség, rendellenesség megállapítása az első teendőnk. Csak a normálistól mutatkozó eltérés megállapítása után lehet a rendellenesség megszüntetésére irányuló beavatkozásainkat észszerűen eszközölni, ezért a normális anatómiai állapot és az élettani müködéses folyamatok ismerete alapvető fontosságit minden rendellenesség megállapításához és minden orvosi működéshez. Természettudományi szemléletünk kialakulása folyamán arra jutottunk, hogy a normális értékek, adatok, az egyes egyének, de különösen az egyes típusok szerint, meglehetős nagy fokú eltéréseket mutatnak, tovább arra, hogy a normális állapot és a kifejezett rendellenesség között az átmenet olykor csak fokozatos. Természetesen nagyobb tömeget vizsgálva a „normális“ vagy „átlag“ értékeket, 2
