Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1942-04-01 / 4. szám
92 leleteket a legtöbb vizsgalatra vonatkozóan lényegesen gyakrabban fogunk találni, mint rendellenességet, szélső értéket. Fogorvosi gyakorlatunkban ennek megfelelően észlelhetjük, hogy a fogazat kialakulása, véglegesnek mondott állapota, kopása és az életkor előrehaladásába jelentkező regresszív folyamatok, illetőleg ennek megfelelő állapot, a mindennapi tapasztalatunk szerint széles variációt mutatnak. E helyen nem foglalkozhatunk bővebben avval, de mégis meg kell említenünk azt, hogy mai lakosságunk keretében a fogszúvasodás és a helyzeti rendellenességek gyakorisága miatt a „normális“ állapot csak igen kis töredékben fordul elő. A gyakorlat ugyan nagyonis kívánatossá tenné, hogy szűk határok közé szorítsuk a „norma“ variációit, mert ezáltal a rendellenességek, eltérések kétségtelenül és szinte automatikusan megállapíthatók lennének. A megállapításokhoz ez esetben nem kellene sem különböző adatok egybevetése, sem különleges ítélőképesség és sohasem fordulna elő kétely. Mint azt a későbbiekben látni fogjuk tárgyunk esetében, ezt az óhajt nem lehet kielégíteni. A következőkben az előző gondolatmenet szemmeltartásával a fogváltás folyamán megnyilvánuló időbeli rendellenességekkel óhajtunk foglalkozni. Mint ismeretes, a teljesen kialakult tejfogazatban a gyökerek csúcsuk felől rövidesen felszívódásnak indulnak. Ezzel egyidőben az annakidején a rágósíktól nagyobb távolságban kialakuló maradó fogak lassankint a végleges helyük felé közelednek. Az előtörő maradó fogak koronája előtt az útjukba kerülő csont- és gyökérrészletek felszívódnak, eltűnnek. A tejfog kihull, végül a maradó fog koronája megjelenik. Tankönyveink a. fogváltás ideiére legtöbbnyire 1—IV2 évnyi ingadozást szoktak’ megadni. A különböző fogak áttörésének sorrendjét legtöbbnyire fixnek tüntetik fel és ez a sorrend a következő. Az első nagyőrlő a hatodik év táján tör elő, körülbelül evvel egyidőben jelenik meg a középső, majd valamivel később az oldalsó metsző. Két-három évvel később tör elő az első kisőrlő, utána kisebb-nagyobb szünettel a második kisőrlő, végül a 12. életévig a szemfog. A második nagyőrlő a 12 év táján jelenik meg. A gyakorlatban azt tapasztaljuk, hogy gyakran ezeknél a szokásosnak megadott ingadozásoknál nagyobbak az eltérések. Felvetődik az a kérdés, hogy a fogváltás idejében mutatkozó nagyobb mértékű eltérések mikor mondhatók rendellenességeknek, hogy ezek az eltérévalamilyen megsek az általános álIapotTaT
