Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1942-01-01 / 1. szám
23 A fogorvos-képzés természetesen időnként és helyenként más és más lehet, sőt vita tárgya lehet ennek vagy annak a rendszernek a helyessége, de nem vitatható az egyetemhez tartozóság. Ha a technikusi karnak az az aggálya, hogy a fogorvos technikai ismerete nem kielégítő, akkor — feltéve, hogy adott esetben ez igaz — a technikai ismeretek pótlása a helyes megoldás, de semmi esetre sem az orvosi ismeretek elejtése. Ha a fogtechnikai ipar túltelítettsége okozza a kar viszonylag rosszabb anyagi helyzetét, akkor erre a következőket válaszolhatjuk. Nem is kell annak vizsgálatába bocsátkoznunk, hogy e helyzet jelenleg milyen mértékben áll fenn és kik annak okai. De kérdem, melyik az a foglalkozási ág a jelenlegi gazdaság-politikai irányzat mellett, mely ilyen veszélynek soha nem volna kitéve? Tessék csak a 15 év előtti katasztrofális orvosbőségre gondolni! Ha akkor egy orvos-deputáció arra kérte volna az igazságügyminisztert, hogy ügyvédi vizsgát tehessenek, mert erre magánszorgalomból teljesen felkészültek, e kérésnek jogalapja bizonyára lett volna legalább annyi, mint a technikusok vizsga-kérésének. Mert, való igaz, hogy még az egyetemi stúdiumok is szorgalommal és rátermettséggel kivételesen az egyetemen kívül is elsajátíthatók, de e tényben az egyetemi végzettség jogigényét kapcsolni, kiszámíthatatlan zűrzavarhoz vezetne. Hát technikai laboratórium nyitásához elégséges-e a hozzáértésre hivatkozni és vizsgát kérni? A különböző munkaterületek telítettségi ingadozásait csak országos munka-megszervezéssel munka-kamarák útján lehet orvosolni, melynek sajnálatos késlekedése folytán a munkáskéz és a munkaterületek arányosítását a kereslet-kínálaton kívül intézményesen még ma sem szabályozza semmi. Ha valaha megoldódik, akkor sem a technikusok elképzelése szerint. Megfelelő átképzés, igen, ez is lehet valamelyes segítség, de csak rokon vagy hasonló szakmák között (a hibás pályaválasztást kivéve). A fogorvosi és fogtechnikusi szakma azonban csupán érintkezik egymással, de távolról sem rokon vagy hasonló szakma! A fogtechnikával rokonirányú szakmák: a kézműipar és az iparművészet legtöbb faja, az agyagművesség (kerámia), az aranymüvesség, a glytika, stb., az orvosi szakmával azonban csak gazdasági kapcsolatban áll, de semmiféle rokonságban. A technikai ismeretek az orvosi ismeretelmek még magukban véve semmi alapot nem nyújtanak. Azoknak a fogtechnikusoknak a tudása pedig, akik „már évtizedek óta műfogsorok és hidak ezreit helyezték szájba minden baj nélkül“, — eltekintve attól, hogy hely
