Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1942-04-01 / 4. szám
93 betegedésre utalnak-e, avagy a belső szekréciós rendszer rendellenességével hozhatók-e összefüggésbe. Gyakorlati kérdés ezenfelül, hogy lehet-e és kell-e ilyen esetekben beavatkoznunk. Nagyobb, egészséges (annak feltűnő) gyermekanyag átvizsgálásakor gyakran tapasztalhatjuk, hogy a szokásosaknak megadott ingadozásoknál egy. sőt olykor két-három évvel később zajlik le a fogváltás. Feltűnők azok az esetek, amikor a koruk átlagánál testileg és szellemileg lényegesen fejlettebb serdülők tejőrlői szilárdan állanak a helyükön, a második nagyőrlő pedig még nem tört át. A megejtett röntgenvizsgálat szerint a késlekedő fogaknak csirái kielégítő fejlettségi fokban megvannak. A fogváltás késése esetében a. széles variációs lehetőségen felül gondolhatunk Bőik retardációé elméletére, mely szerint a mai ember fejlődése, legalább is egyes esetekben időbelileg elhúzódó. Másik érdekes tapasztalatunk, hogy olykor a két oldal fogainak váltódása közt jó néhány hónapnyi eltérés mutatkozik, olyan csetck- Een is, amikor ezt semminemű helybeli tényező nem okozhatja. Tapasztalhatjuk továbbá, hogy az egyes fogak előtörésének, megszokottnak elfogadott, sorrendjében gyakran mutatkoznak felcserélődések. A metszők és az első nagyőrlő sorrendje nem egyszer változik. Ugyanúgy az első kisőrlő, szemfog, második kisőrlő sorrend nem egyszer módosul. Egyesek a fogváltás időbeli ingadozásában igen nagy fontosságot tulajdonítanak a hormonális zavaroknak. Az előző adataink ismeretével nem tartjuk valószínűnek, hogy nagyszámú, normális testi és szellemi fejlődésű serdülő oly belső szekréciós zavarban szenvedne, mely csupán a fogváltás lefolyását befolyásolná. Meg kell emlékeznünk e helyen Ruppe és Marie vizsgálatairól, ezek a Szerzők nagyobbszámú súlyos belső szekréciós zavarban szenvedő gyermekről számolnak be. Vizsgálataik alapján kétségtelen és határozott összefüggést a hormonális zavar és a dentális állapot között nem állapíthatunk meg.* A fogváltás késésének okául az angolkórt is szokták emlegetni. Errevonafkozólag szükséges felhívni afígyel met arra, hogy nem bizonyítható, miszerint a kérdéses esetben csakugyan a rachitis okozta-e a késést. Evvel szemben kétségtelen az, hogy nem egy, annakidején szakorvos által megállapított rachitist kiállott gyermek fog-* Ruppe C. et Marie R. Etat maxillo-dentaire dans quelques affections rares de l’enfanee. Bolognai II. internacionális kongresszus kiadványa. II. kötet. 770. oldal. 2*
