Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1942-04-01 / 4. szám
84 tűrik, csendre intik és kénytelen a szörnyű fájdalmakat elszenvedni, száját emiatt állandóan összehúzva tartja (Verbissener Mund). A keskeny, összeszorított szájtartás később nappal is megmarad. Napokon át tartó pulpo-peri odontitis, az éjjeli nyugalom hiánya is jellegzetes, szenvedő kifejezést ad az arcnak. Lange szerint nem csupán az arckifejezést kell szemügyre venni, hanem az egész embert: a mimikái mozgásokat beszéd közben, a fejtartást, a járás módját, a váll és hát tartását, mert mindezekben részben már megnyilvánul a beteg egyénisége. Ha egy bűnügyi albumot átnézünk, a fényképek egy részén éppenséggel nem látjuk, hogy bűnözők feje van előttünk. Ennek oka az, hogy ezek az emberek már gyermekkorukban megtanulták az önuralmat, arcvonásaikon uralkodnak és külső jelekkel sötét lelkivilágukat nem árulják el. részben pedig már öröklés útjain rideg, szenvtelen abszolút egoista egyének, kikeni külvilág csak annyiban érdekel, amennyiben hasznukra válhat. Vannak derűs, nyílt egyéniségek (nem bűnözők), akiknek arcvonásai mindig elárulják hangulati ingadozásaikat. Mások inkább intravertált egyének, uralkodnak mimikái izmaikon és temperamentum nélküli személyiségnek tüntetik fel magukat. Némelyek gyermekkorukban vidámak, közvetlenek voltak, később az élet csapásai és komolysága néhány keserű vonást szántottak a száj köré (triangularis vonás). Állandó üzleti mosoly a m. buccinator fokozott tevékenységére vall, ez gyakran nem őszinte, csak kötelességszerűen történik. A tekintet, ha határozott, szilárd és figyelmes, rendszerint megbízható és céltudatos egyéniségre vall. Vannak olyan betegek, kiket — az első segélynyújtástól eltekintve — jobb, ha nem kezel az orvos, vagy elhárítja őket. magától. Ez nem csupán querulánsokra, psychopathákra vonatkozik. Sokan garanciákat kémek az orvostól vagy a klinikától, ezek részben már sarlatánok áldozatai és bizalmuk az egész orvosi karban megingott; vagy pedig betegségük olyan természetű, hogy nehezen lehet segíteni rajtuk. Szerencsésnek nevezhetjük azt az orvost, aki hamarosan felismeri ezeket az egyéneket és velük szemben tevékenységét a lehető legkisebb térre korlátozza. Rendszerint már több orvosnál jártak, egyiknél sem találtak gyógyulást és nincsenek senkivel sem megelégedve. Beszélgetés közben ezt a körülményt eleinte elhallgatják. Sokszor még a szokásos doktor úr megszólítást is mellőzik, az orvost egyszerűen per „maga“, szólítják. Mindent pontosan akarnak tudni, garanciát kémek, honoráriumról csak akkor lehet szó, ha teljesen meg