Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1942-04-01 / 4. szám

85

gyógyultak. „Majd ha jó lesz, amit maga csinált.“ Az orvos idejét és tudását igyekeznek kihasználni, rengeteget kérdezősködnek, gyakran csak azért, hogy már kiválasztott másik orvosuknak működését és kezelési eljárását ellenőrizzék. Ilyenekkel röviden kell elbánni, mint magyarán mondják: „keresztül kell rántani a húrt“. Noha az orvos helyzete a beteg emberrel szemben nem könnyű, de nem is rabszolga, hogy bárkinek, bármily időben, bármily kívánságát teljesítse, fecsegését, faggatását tűrje és ezzel érdemes régi. derék betegeitől szakadjon ei'áTVB^íegesse idejét. Bevált módszer például, ha az orvos ilyenkor Tüdómányois~miuikásságára, klinikai vagy intézeti elfoglaltságára hivatkozva lemond a további kezelésről, tanulmányútra vagy előadásra készül és így nincs ideje a kedves, új pácienssel tovább foglalkozni.

Néha az orvos a betegség természetéről is megtagadhatja a nyilatkozatát, mondván, hogy röntgenstatus készítésére van szükség, de ez ennyibe és ennyibe kerül. Ha az a gyanúja van, hogy már több helyen járt a beteg, perelni szándékozik és csak ellenőrző nyilatkozatot akar, a röntgenfelvételekről sem szükséges azonnal pontos véleményt adni. Kijelenthetjük ilyenkor, hogy a felvételek még nedvesek, nem látunk tisztán, ezeket fixálni és szárítani kell, tüzetesen megvizsgáljuk és csak akkor dönthetünk.

Néha a kezelés megkezdése előtt már bizonyos körülményeket, várható fájdalmakat, előrelátható nehézségeket, a betegnek meg kell említeni, mert különben a post hoc ergo propter hoc elve alapján olyan panaszokat is az orvos tevékenységéből származtatnak, melyek már előzőleg megvoltak. Egyes kartársak ezt túlozzák és a beteget megijesztik: „szerencséje, hogy eljött — épp az utolsó pillanatban, holnap már késő lett volna, azonnal fel kell vágni“ stb.

A kezdő gyakran csak nehezen ismeri meg a betegek akadémikus szempontból primitív felfogását a betegségekről és egyes kezelési eljárásokról. Aki azon bar megfigyeli a betegek arcjátékát és a laikusok beszédét egymással, tudja, hogy a megértés az orvos és a beteg között sokszor csak néhány, gyakran hangoztatott és általánosságban ismert, vagy ismerni vélt szólam, vagy kifejezés alapján lehetséges. Ilyenek pl.: „gennyes a fog1 ‘, az iny, a mandula, ez veszélyes, mert az agyára mehet, vérmérgezést okozhat. ínysorvadásról, felső állkapocsról beszélnek, kérdezik, alul is lehet-e szájpadlásos (= kivehető) fogsort csinálni. Ha fogbél exponált, néha úgy mondják: „kilógg már az ideg a fogamból“. Kifejezésbeli és eszmei tévedéseket gyakran hallunk, továbbá fixátiókat, amiből nem engednek, pl.: „ezelőtt nagyon jó fogaim voltak, de egyszer egy fogorvos össze