Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1942-04-01 / 4. szám

83

fog? Erre a beteg rendszerint az igazat mondja, mert nem tudja, miért kérdezte ezt a doktor, sőt sokszor azt hiszi, hogy részvétből, együttérzésből érdeklődött éjjeli nyugalmának megzavarásáról.

Néha paradentális gyulladások, aphták, nyálkahártyalobok okoznak fájdalmakat, továbbá igen gyakran a felső állcsonti öböl gyulladásai, melyeket a beteg a fogakra lokalizál és pulpitisszerű panaszokról számol be. Máskor a túlterhelés, éjjeli fogcsikorgatás vált ki, különösen reggel kellemetleií^rzéseket a fogakban”Sokszor észleljük, hogy a devitalizált, nem gyökérhártyalobos fog fúrását a betegek fájdalmasnak érzik.

Természetes, hogy a beteg szubjektív panaszainak értékelése sokszor bizonytalan dolog. Annál inkább kell kutatnunk a valóságos betegség után és amit a röntgenképen és a szájüregben saját szemünkkel látunk és műszerünkkel észlelünk, lámpánkkal átvilágítunk, kopogtatunk stb. minden anamncsztikus adatnál fontosabb számunkra. Érdekes a koronként változó orvosi elméleti felfogíások (humoralis pathologia) hatása szemléletünkre. Így pl. a scabiest az ókorban is ismerték és tudták, mi okozza, gyógyították is. Később' a Immorális elmélet hatására ez az ismeret elveszett, a scabiest dyskrasiának tartották, ami metastasist okozhat a belső szervekben. A dyskrasia-elmélet csak akkor szűnt meg, mikor a nagy Iiebra igen szigorú hangú közleményben bizonyította be, hogy a scabiest nagyon is látható élősdi okozza s kezelése á paraziták elpusztításában áll.

& Egy régi francia közmondás így szól: „Ügy hazudik, mint egy fogorvos“. Ez azonban a középkorból származik, mikor a tonsor chirurgicus övére fűzött, kihúzott fogakkal vásárokra járt és ott dőlj szóval gyűjtötte maga köré a kiváncsiakat és a pácienseket. Ma is megmaradt ebből egy szemernyi igazság. Az orvos nem árulhatja el mindig előre a kezelés pontos menetét, nem fedheti fel a lehetséges szövődményeket, mert ezzel csak elkedvetlenítené az amúgy is aggódó, félő beteget.

A beteg félelmét az orvossal és a kezeléssel szemben néha már külső jelek is elárulják: arca sápadt, homloka izzadt, végtagjai, kezei remegnek, pupillája kitágul. Ez utóbbi igen fontos és jellegzetes tünet. Már a vizsgálatkor, vagy kezelés közben némely páciens, főleg nők az orvos kezéhez kapkodnak, meglökik, foghúzáskor hasbavágják. Nagyon értékes lenne az orvos ténykedéseihez, ha új betegek kezelésekor a páciens karakterét az orvos már külső jelekből meg tudná állapítani. Fritz Lange szerint sok betegség az arcra van írva: így pl. a spondylitises gyermek, míg a rögzítőkötést meg nem kapja, különösen éjjel szenved sokat és folyton sír. Később a családtagok ezt nem

3^ thH..v í ti. t ■/í