Fogorvosi szemle, 1941 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1941-03-01 / 3. szám
65 sen elegendő a fertőzés megakadályozására és a sebgyógyulás biztosítására. „A lebeny — írják — a fogmederszél épségbentartása mellett, különösen a nagyőrlő fogak meglehetősen széles fogmedemyúlványa esetén nem mindig elegendő a buccalis és palatinalis inyszélek egyesítésére és így a fogmeder csontfelszínének teljes befedésére. Erre azonban nem is törekszünk, hiszen a bukkális és palatinális inyszélek közötti varratoknak elsősorban a többi öltéseknek a tehermentesítése és ezáltal a lebeny helybenmaradásának biztosítása a célja. Az egymáshoz közelített lebenyek ilymódon is csökkentik a szabadon maradó csontfelület nagyságát, valamint a véralvadéknak a fogmederben való megmaradására is előnyösen hatnak.“ Ezen megállapításokkal szemben hozzáfűznivalóm a következő: Ad 1. A csontablak kiképzéséhez nem tömpevégü, hanem lehetőleg kihegyezett csontcsípőt használunk. A csontot óvatosan, miliméterről-miliméterre haladva távolítjuk el, különösen a gyökér művi behatolása helyén, hogy kedvező helyzetéből el ne mozdíthassuk. Ha a csontcsipő működő részét a Highmor nyálkahártya és a csont közé ékelve vezetjük, az állcsontöbölbe jutott gyökérrel érintkezésbe nem is jutunk. Ad 2. A sipolyképződés szövődményének lehetőségét, mint minden fajta Highormütét f/lyeszedelmét, kellő időben klinikánkon is felismertük, de éppen ennek kiküszöbölése érdekében fentebb tárgyalt műtét végrehajtásakor úgy járunk el, mintha főcélunk máris a Highmorsipoly fedése volna. Tisztában vagyunk ugyanis azzal, hogy ha sikertelenség esetén (sipolybépződés) másodízbeni műtétre kerül sor, akkor fökép az első műtét, nyomán visszamaradt hegesedésekkel kell megküzdenünk. A lebeny kiképzésének és nyithatóságának ilyenkor ugyanis nem a csonthiány, hanem! a hegek a legnagyobb akadályai. Arra törekszünk tehát már eleve, hogy ezen beavatkozásunk maradjon az első, de egyben az utolsó is, tehát sipoly ne származzék belőle. Ennek érdekében jól nyújtható, nem feszülő és csonthártyát is tartalmazó lebennyel teljesen fedjük a Highmordefectust, a bukkális és a palatinális műrészleteket varratokkal pedig tökéletesen egyesítjük, mert a lebeny megtapadása itt kritikus és sehol másutt. A seb gyógyulását pedig nem a vérrög szerencsés szervülésére bízzuk, hanem csakis a lehető legtökéletesebben és leglelkiismeretesebben keresztülvitt lebenyes fedésre alapítjuk. A siker érdekében mindent ennek a célnak rendelünk alá, így tehát az útban álló és a lebeny feszülését előidéző fogmedemyúlvánvt is. 2
