Fogorvosi szemle, 1941 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1941-03-01 / 3. szám
64 M. kir. Pázmány Péter Tudomány-Egyetem Stomatologiai Klinikája. (Igazgató: Máthé Dénes dr„, egy. ny. r. tanár). Foghúzáskor a felső állcsontöbölbe jutott gyökerek műtéti ellátása. II. Irta: SZOKOLÖCZY SYLLABA BÉLA dr. Fenti cím. alatt a Fogorvosi Szemle 1940. 10. számában megjelent közleményem adta az impulzust, — mint írják — dr. Franki és dr. László mütősebész fogorvos uraknak ahhoz, hogy azonos címmel a Fogorvosi Szemle 1941. 1. számában közöljék saját, hasonló vonatkozású eljárásukat, azon lényeges okból, mert eljárásuk egyrészt „nem egyezik teljes mértékben a jelzett cikkben közölt beavatkozással, másrészt a Szokolóczy-féle eljárás bizonyos szempontból aggályosnak látszik“. Az általam közölt eljárást két okból látják aggályosnak: 1. Az alveolus bukkális falát, majd foytatólag a felső állcsontöböl csontos falát csontcsípővel távolítom el, hogy az üregbe tolt gyökeret hozzáférhetővé tegyem. Ezzel a művelettel a megközelítés szempontjából eredetileg kedvező helyzetben fekvő (gyökeret ugyanúgy eltolhatom helyéből, mint akár az általam helytelenített kutaszolással. 2. További hibája ejárásomnak, „hogy az alveolus megmaradt bukkális falának eltávolításával csökkenti a nyálkahártyalebeny megtapadására alkalmas csontfelszínt és ezzel is növeli a Highmorsipoly képződésének veszélyeit, mely tudvalevőeg az iyen műtéteknek igen nem kívánatos szövődménye, minthogy az iyen sipolyok zárása, különösen, ha nem áll elég csonthártyával borított csontfelszín a. rendelkezésre, sokszor igen nagy nehézséget okoz“. Ezen aggályos megoldással szemben saját eljárásukat ismertetik, mely lényegében abból áll, hogy a fogmedemyúlványt nem távolítják el, s az állcsontöblöt nem a gyökér behatolása helyén nyitják meg, hanem attól különállóan és távolabb, a fossa caninán képezik ki a betolt gyökér eléréséhez szükséges nyílást. Ezzel a módszerrel egy csonthidat tartanak meg a kihúzott fog helye mellett, amely a buccális fogmedernyúlványból és a Highmor-üreg facialis csontos falának maradék részéből áll, s rendeltetése az, hogy a lebeny megtapadjon rajta. Az a körülmény, hogy a meghagyott fogmedernyúlvány akadályozni fogja a lebeny ki nyújtását és a palatinalis inyrészlethez való rögzítését, a szerzők szerint nem jelent veszedelmet a sipolyképződésre nézve, mert a fogmederben levő véralvadék telje-