Fogorvosi szemle, 1941 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1941-02-01 / 2. szám
28 tek 80%-ában keresztharapásos fogakat kell használni teljes fogpótlásokba. Úgyszólván sohasem látunk protéziseket, ahol -az egyén eredeti harapásának és az állcsontok helyzetének és alakjának megfelelően a front fogakat, kissé prognath vagy progen harapásban állítanák fel, hanem a laboratórium „összehozza“ a müfogakat szabályos okkluzióba akkor is, ha ez a statika és mechanika szabályaival teljesen, homlokegyenest ellenkezik. A beteg a fogpótlással nem tud rágni, következik a köszörülés és — sokszor hibásan — az alaplemez széleinek frézelése, továbbá a psychifcus kezelés, a beteg megnyugtatása: „majd) megszokja“. Ez néha sikerül, néha nem. A műfogakkal történő rágás alapvetően, igen sokban különbözik a természetes fogak rágásimJódjától. A természetes fogazatban és jórészt még a fix hidakban is a minden irányban elmozgatható, finom tapintó gyökérhártyarostokkal ellátott alsó fogak a szilárdan ülő, felső fogakkal szemben rágás közben a lehető legkedvezőbb helyzeteket foglalhatják el, míg a kivehető fogsorokon a mozgó alsó fog a mozgó felső lemez műfogaival találkozik. Nem közvetlenül az állcsont, hanem az érzékeny, finom nyálkahártya fogja fel a rágónyomást. Csak puhára főzött ételeket tud enni a beteg, de ezeket megunja és nagynehezen megtanul a müfogakkal rágni. Igen nehéz a húst megrágni, ilyenkor eleinte a fogmű leesik, vagy eltolódik helyéről. A betegnek elmegy a kedve az evéstől, csak ha nagyon megéhezik, akkor próbál enni. Eleinte — ha a fogmű nem teljesen szabályos artikulációjú — csak nyitó-csukó mozgásokkal kísérli meg a rágást, így csak pépes ételt, szemcsés-kásás táplálékot tud fogyasztani, a rágóképesség legfeljebb a fele annak, mintha oldalmozgást és előrelendítést. is végezne a műfogakkal. Ha oldalmozgást is próbál végezni, a csücskök, fogfelületek egymásba akadnak és az alaplemez elmozdul a helyéről, a nyálkahártyát felhorzsolja, sérti, az állcsontgerincek a sérült, gyulladt nyákahártya alatt gyorsan sorvadnak. A protézist billentő erők akkor támadnak, lm táplálék van a fogak között, míg ha táplálék nélkül akadnak egymásba a műfogak, vízszintes toláerök érvényesülnek, ez is káros a gerincekre. A frontfogak felállításakor főként a kozmetikai szempontok irányadók, míg a kis- és mgvőrlők felállításakor a statika, a stabilitás elvei a döntők. Az artikulációs tényezők közül a fejecspálya. a metszőfogvezető pálya és a csücsökmagasság a legfontosabbak. Nincs még eldöntve, hogy milyen rágófelületű műfogak a legjobbak: mindenki saját találmányú műfogait ajánlja (Gysi. Balters, Schröder, Hiltebrand). Abban már megegyeztek a szakkörök, hogy magas csücskfi műfogakat (45°—30° között) nem szabad használni, mert a gerinc
