Fogorvosi szemle, 1941 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1941-01-01 / 1. szám
18 ját a csontnyílás alsó-oldalsó székinek megfelelően félköralakban átvágjuk és elkampózzuk. Ezután valamely műszerrel, leginkább megfelelő nagyságú kaparókanállal vagy csipesszel óvatosan behatolunk az állcsontöbölbe és — a nyálkahártya sérülését elkerülve — kikanalazzuk, kiemeljük a kérdéses gyökeret. 3%-os hydrogén hyperoxiddal történő átöblítés után az állcsontöböl nyálkahártyáját helyére fektetjük, majd a csontsebet — esetleges Chlumsky-oldatba mártott gazéval való átmosás után — a nyálkahártya, — csonthártya lebeny visszafektetésével zárjuk. (1. és 2. ábra.) 3. ábra. Jól kivehető az apexben levő gyökértömés. Az alsó nyíl a gyökér behatolásának az útját jelöli. Eljárásunk előnyét abban látjuk, hoigy ugyanannak a célnak az eléréséhez kevesebb csontot áldozunk fel. Különösen lényeges pedig, hogy ennek a kisebb-nagyobb csonttömegnek a megkímélését éppen a fogmeder szélén érjük el, amely csontrészek épségben tartása és kímélése egy későbbi protetikai pótlás szempontjából éppenséggel nem alárendelt jelentőségű. Lebenyünk nagyobb csontos alapra tamaszkodhatik, hiszen a csontos ablak lényegileg nem bontja meg az állcsont facialis csontfelszínének a folytonosságát. Abban az esetben pedig, ha a lebeny valamely okból nem tapad meg és visszahúzódik, még mindig nem nyilt meg az állcsontöböl, mert ott van a véralvadékkal kitöltött csontos fogmeder, amely válaszfalként szerepel az állcsontöböl és a szájüreg között. A csonthártya átmetszésével rugalmassá, nyújthatóvá tett plasztikus lebenyt a feszülés csökkentésére szükség esetén mi is alkalmazzuk. Ez a lebeny azonban a fogmederszél épségbentartása mellett, különösen a nagyőrlő fogak meglehetősen széles fogmedernyúlványa esetén nem mindig elegendő a bukkális és palatinális ínyszélek egyesítésére és így a fogmeder csontiéi színének teljes befedésére. Erre 4. ábra.
