Fogorvosi szemle, 1941 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1941-01-01 / 1. szám

19 azonban nem is törekszünk, hiszen a bukkális és palatinális í.nyszélek közötti varratoknak elsősorban a többi öltéseknek a tehermentesítése és ezáltal a lebeny helyben maradásának a biztosítása a célja. Az egymáshoz közelített lebenyek ily módon is csökkentik a szabadon maradó csontfelület nagyságát, valamint a véralvadéknak a fog­mederben való megmaradására is előnyösen hatnak. A mindennapos tapasztalat bizonyítja, hogy azok az esetek, amikor fogeltávolítás, illetve a fogmeder kaparása közben műszerünkkel az egyébként ép állcsont­öbölbe jutottunk, rendszerint símán gyógyulnak. A fogmederben lévő véralvadék, — aminek megmaradását a fogmederszélek ujjal való összenyomásával esetleg az ínyszélek közelítésére szolgáló varra­tokkal segítjük elő — teljesen elegendő a fertőzés megakadáyozására és a sebgyógyulás biztosítására. Az orr-fül-gégészek által hasonló esetekben leginkább gyako­rolt eljárás a fent vázolttal lényegileg megegyezik. A behatolást nem ínyszéli metszéssel, hanem a laza submucosájú áthajlási redőben vég­zik, majd a fossa caninának megfelelően készített csontnyíláson át hatolnak az állcsontöbölbe. A nyálkahártya sebet per primam egye­sítik, legfeljebb 24 órára hagynak benn kis jodoform gaze csíkot a sebzés egyik szögletében. A fogmederhez, ínyszélekhez nem nyúlnak. Magunk részéről profilaktikusan gaze csíkot nem teszünk be, csak szükség esetén (haematoma, suppuratio) vezetünk be egy-két varrat kivétele és a váladék lebocsátása után. Végezetül csak annyit, hogy a kitűzött cél elérésére, a felső állcsontöbölbe jutott gyökerek eltávolítására természetesen mindkét eljárás alkalmas. Elképzelhető, hogy a fogmeder annyira roncsolt, hogy a csontszélek épségben tartására gondolni sem lehet, de eddigi 5. ábra. 6. Ábra. Az alveolusban levő betört apex, amely a röntgenképen a Iligti­­mor üregbe vetül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom