Fogorvosi szemle, 1941 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1941-06-01 / 6. szám
163 Nélkülözhetetlen a fogorvos-prothétikus segítsége a sebész számára az alsó állcsont folytonosságának műtéti megszakítása, resectiója után. Megkülönböztetünk resectiós kötéseket és resediós prothesiseket. A resectiós kötések a törvégek fogain, vagy a felső állcsont fogain támaszkodnak. Az állcsont elferdülésének, deviatiójának akadályozására szolgálnak a kaucsuk- vagy fémsíneken alkalmazott ferdesík, siklósín, vagy sarnéros Ízület, nyílirányú csúsztatok. Az extraorális kötések az állcsontra süllyesztett horog vagy szög segítségével rögzítenek, a koponyára erősített fejsapka, erős bőröv, vágj" egyéb megtámasztás szolgáltathatja a külső megtámasztás pontjait. A resectiós prothesisek az állcsonton és a lágyrészeken támaszkodnak, közvetlen prothesiseknek tekinthetők és a resectiós kötésekkel kombinálhatok. A resectiós prothesisen a hiányoknak megfelelően műfogak is vannak, a pontos esücsökokkluzió nagyban hozzájárul a törvégek helyes, működés szempontjából megfelelő gyógyulásához. A profhetikai elhorgonyzás eszközei ugyanazok, mint egyéb pótlások készítésekor: koronákra megtámasztott fémkapcsok, csúsztatok, összekötő kengyelek, teleszkóp koronák. Legtöbbször elegendő az egyszerű kapocselhorgonyzás. A felhágó ág prothetikai pótlása nem javallt, az á'llesontmozgás vezetésére a ferdesík, vagy a nyílirányú. vezetőfelületek, siklóeínek szolgálnak. Sarnéros Ízület, Emst-Ше kompenzációs ízület, Herbst-féle sarnér és egyéb készülékek, fogsorrúgók pótoják némileg az ízület hiányzó működését. A prothetikus feladata könnyű és munkája eredményes, ha mindkét törvégen vagy ál lesont csonkon szilárd, erősen ülő fogak vannak. A nehézségek akkor adódnak, ha az egyik törvég fogatlan, vagy például a törésvonal vágj' a műtéti megszakítás helye a bölcsességfog helyére, a mögé, vagy fogatlan területre terjed. A fogatlan ál lesont részeket is rögzíthetjük a fogmedernyúlványt vagy a felhágó ág mellső részét jól körülvevő ráharapásos rögzítősínnel vagy pelottával. Ennek feltétlenül levehető szerkezetűnek kell lenni. Szükséges továbbá, hogy a pelotta vagy azzal összefüggő, hozzá közeleső prothesisrész az ellenlábas fogakkal, vagy az ellentétes állcsontrészre helyezett müfogakkal, felülettel pontos okki űzi óba jusson, mert egyébként a rögzítés nem, hatásos. A csontvarratok, horgok alkalmazása a fogatlan állcsontrészek rögzítésére nem megbízható eljárás, gyakran gennyedést, csontelhalást okoz. Újabban állatkísérletekből, de embereken végzett műtétekből is az a tapasztalat, hogy Wipla-fémből, de különösen vitálliumból készült szögek és csavarok csonttörések kezeléséhez kitűnően használhatók és csontpusztulást sem okoznak, mert a vitalliumfém felülete a szövetnedvek-
