Fogorvosi szemle, 1941 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1941-05-01 / 5. szám
148 Ъ) Azon betegek fogazata., amelyeknél egy stomatogen fokalis fertőzés lehetősége szóba kerülhetett, röntgennel vizsgáltatott meg. Az utolsó 2 év adataiból kitümöleg ez 485 esetben történt és ezeknél azután az infekeiósus gócot el is távolították. Sorozatos sikereket értek el, de voltak rossz eredményeik is. Ezen esetek egységes értékelése és kezelése szempontjából szükségessé vált a belgyógyászokkal és a rhinologusokkal való együttes és tudományos alapokra felépített egységes eljárás. ej A kezelésre szoruló esetek ellátásával alátámasztották a sebészeti osztály munkáját is, különösen súlyos műtéti beavatkozásokra valő előkészítéssel. Az állcsontsebészet és a szájtraumatologia körébe tartozó összes eseteket önállóan kezelték és ezzel a sebészeti osztályt tehermentesítették. d) A terhesek és a gyermekágyasok fogazatának szanálásával preventív gondoskodás történt a gyermekek egészségéről is. ej A rliinologiai osztállyal való együttműködés a határesetekben főként konsultatorikus jellegű volt, de az a súlyos műtétek előtt preventív eliaraktert öltött. Az utolsó 3 év alatt a c), d) és ej alatt említett szempontok szerint 3.665 kórházi beteget kezeltek. 3. A 30.810 férfi és női ambuláns beteg vizsgálatánál és kezelésénél azokat 5 csoportba osztályozták és megállapították, hogy: a) Az egyes csoportokban a nők fogazata 2—5%-al jobb volt mint a férfiak fogazata. b) Átlagban a lakosság 67.6%-a, 68.3% férfi és 66.2% nő szorul stomatológiai kezelésre. ej 14 és 30 év között mindkét nemnél egyformán, átlag 34%-ban fordul elő egészséges fogazat, de idősebb betegeknél az egészséges fogazat száma a nők között feltűnően gyorsabban süllyed. d) A Bata-eladási helyeken alkalmazott férfielárusítók közül megvizsgáltak 3.097 férfit. Ezek között a fogkárosodás a legnagyobb mértékben Csehországban fordidt elő, csak 23%-ban volt praktikusan egészséges fogazat. Ez a szám kelet felé állandóan emelkedik, Morvaországban 34%, Szlovákiában 38%. 4. A Vit. Nemzetközi ARPA-kongresszuson 1938-ban Prágában a Bataművek olyan 3.135 alkalmazottjának a paradentiumát vizsgálták meg, akik az ú. n. káros-milieu-ben (por, vegyszerek) dolgoznak. A belgyógyászokkal való együttműködéssel megállapították, hogy tuberculosisnál és gyomor-bél-megbetegedéseknél viszonylag gyakori a paradentium megbetegedése, szívbetegeknél és a belső elválasztásai mirigyek zavaraiban szenvedőknél viszonylag ritkán található. Az ipari hygienikuso&kal való együttes munkából az a megismerés származott, hogy a por és az abban található mikrobák hatása az organikus anyagokra bizonyára jelentőséggel bír a paxademtopathiák pathogenesisére. A chemiai és a bakteriológiai folyamatok befolyása a legszembetűnőbb a chrom- és a fehér bőrcsorzöknél. CPacfánpi Endre dr.) H. HOFRATH: Az arc- és állcsontsérülések sebész-orthopédiai kezelése. (Ein Beitrag zur chirurgisch-orthopädischen Behandlung der Gesichts-Kieferverletzungen. D. Z. W. 1941. Nr. 3. 4.) Szerző a lágyrészsérülésekkel szövődött állcsonttörések kezelésénél hármas célt tűz maga elé. I. A törvégek repositiója.
