Fogorvosi szemle, 1941 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1941-05-01 / 5. szám

149

II. A reponált törvégek rögzítése (retentió).

III. A lágyrészsérülések kezelése és az ízületek működésének helyreállítása» Az állcsontok sinezése csak megfelelő fogazat mellett lehetséges. Fogatlan szájban, vagy megfelelő fogazat hijján extraoralis alumínium pelottákat alkalmaz, amelyek a fejre készített gipszsapkához varrnak erősítve gummival, vagy gnmmi közvetítése nélkül,, tehát elmozdíthatatlanul. A pelottát nemcsak elsősegélynél és önálló kezeléshez alkalmazza, lianem sínes és intraoralis harapási sablonokkal való kezelések kiegészítőjeként is. A felső állcsont törésednek sínekkel való kezelésénél az alsó állcsont nem nyújt fix pontot a gummihúzással szemben mint pl. a felső az alsó állcsont törésénél. A szerző így a felső állcsont sínjét egy a fejsapkáról kiinduló és a szájzugon át a sínre erősített, de levehető drótíwel rögzíti. Arcesont és orrcsont sérüléssel szövődött állesonttörések esetében a fenti extraorális ívhez még az orrcsont plasztikai műtétjét támogató, alakító és védőberendezést is szerkeszt. Idősült beékelődött járomcsonttörésnél a törvég felszabadítását és beállítását az állcsontöbölböl végzi és perkutan bevezethető horoggal ellátott retemciós készüléket alkalmaz, mely a megfelelő helyein húzza és TÖgzíti a reponált járomcsontot. A második feladat elvégzésére, vagyis a törvégek helyben maradásának biztosítására háromhetes tökéletes immobilizációt ajánl. Az állesontmozgásoknák ezután csak fokozatosan szabad visszatérnie. E célt szolgálja a sínekre szerelt csusztató-toleszkóp, mely csak nyitó-csukó mozgást enged meg. A lágyrészsérülések ellátását illetőleg arra az álláspontra helyezkedik, hogy nem kell minden tátongó sebet bevarrni. Es pedig azért nem, mert a sérülés folytán nem lévén megfelelő csontos alap, a hevenyészetten öezszevart sebek zsugorodnak; hegesedések, szájrésszükületek, súlyos eltorzulások keletkeznek, amelyek egy későbbi állcsontprotézis, transplantatum és kozmetikus lágyrészmütét lehetőségét nagymértékben csökkentik. A legszükségesebb sebkezelést tehát elvégzi, de első feladatnak a csontos részek ellátását tekinti. A sínek, pelották és egyéb rögzítő készülékek úgy vannak megszerkesztve, hogy azok lágyrészek egyidejű orthopéfliai kezelésére is alkalmasak. A hiányzó csontok helyett alapul szolgálnak, a hiányt teljes egészében fedik, a lágyrészekre alakítólag hatnak, mintegy matricaként szerepelnek. Az orr-, száj- és szemüregekbe, mint betétek beilleszthetők, hogy azok természetes méreteit fenntartsák mindaddig, amíg állcsontprotézisek, műszernek, transplantatumok helyüket elfoglalhatják. (Csohány János dr.)

Prof. Dr. ROBERT NEUMANN: Fogeredetű trigeminusneuralgiák. (Trigeminusneuralgie ausgehend vom Zahnsystem.) Z. R. 1941. ápr. 13. Nummer 15.

Partsch a trigeminusnouralgiák azon faját, amelynél a fájdalom oka megállapítható, „neuralgias arcfáj dalmáknak” nevezi, szemben az ideg megbetegedésével járó „valódi” vagy „genuin” alakkal. Az előbbiek létrejöttében nagy szerepet játszik a fogazat. Ezért, ha a fájdalmak okát tisztázni akarjuk, elengedhetetlen feltétel a pontos fog-, illetőleg állcsontfelvétel. Szerző több esetet közöl, amelyeknél a fájdalom oka a fogazatban volt.

Az első esetben 45 éves betegnél a fájdalmak oka baloldali, fekvő, retentióban lévő bölcsességfog volt, melynek eltávolítása a panaszokat megszüntette.

A második betegnél súlyos neuralgias fájdalmak kíséretében septicus tünetek állották fenn. A röntgenfelvétel az alsó állcsontban visszatartott bölcsességfogat derített fel, melynek eltávolítására az összes tünetek visszafejlődtek.