Fogorvosi szemle, 1941 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1941-05-01 / 5. szám
140 A gyermekfogászat fejlődésének akadályai. Irta: SÖFFER MIKLÖS dr. A mai kor a szociális gondoskodás kora. Természetes, hogy ennek középpontjában a gyermek áll, mintán rájöttek, hogy a gyermek az állam jövőjének biztosítéka. A közegészségügy terén is a főhelyet a gyermek foglalja el. Ebből méltón kiveszi részét a fogászat is és amennyire anyagi erőnk majd megengedi, oda fog fejlődni, hogy már a legkisebb kortól kezdve gondoskodás fog történni a gyermek fogainak gyógyításáról. Ezzel szemben a magánéletben semmi sem történik, amiből következtetni lehetne, hogy előbbre jut ez a kérdés. A szülők legtöbbnyire nemtörődömséggel veszik tudomásul a hatóságok munkáját, se nem vesznek példát belőle. A fogorvos kollégák mai megviselt idegrendszerére pedig kétségkívül nincs jó hatással a gyermekfog-kezelés, különösen, ha figyelembe vesszük azt a száj állapotot, amellyel a gyermeket fogorvoshoz szokták vinni; caries profunda, pulpitis, radixok gyűjteménye található a fájdalmaktól gyötört gyermek szájában. Ilyenkor szokott jönni a legnagyobb hiba; a gyermek becsapásával egy „sine“ extractio, s örökre elriasztjuk a gyermeket magunktól. Mert téves az a felfogás, hogy a gyermek könnyen felejt; nem felejt az soha és még felnőtt korában is összeborzad, ha visszaemlékszik az efajta beavatkozásra. A konzerváló kezelésnél pedig sokszor leküzdhetetlen akadályt jelent a szülő, aki a fájdalom megszüntetésével abbahagyja a kezeltetést és csak a fájdalom megismétlődésével hozza el a gyermeket. Ezzel azután erősen lerontja az eredményes kezelés lehetőségét. A gyermek beteganyag legnagyobb részét a fájdalom miatt hozzánk forduló gyermekek teszik. Kisebb részét a más, főleg a gyermekorvosok által hozzánk utalt esetek képezik, amikor is csaknem kizárólag a gócfertőzés okát keressük. De elenyésző az a szám, amit a fogorvoshoz konserválás céljából küldött gyermekek tesznek ki. A nehézségek leküzdése hármas feladat : először a szülők meggyőzése a tejfogak kezelésének szükségességéről, másodszor a más szakorvos kollégákkal való összedolgozás alapjának kiszélesítése, harmadszor a gyermek-kezelés módszerének elsajátítása. Minthogy az első kettőhöz fogni addig nem lehet, amíg a harmadik birtokában nem vagyunk, ezzel kell, hogy először foglalkozzunk.
